Jobb felfegyverkezni, mint ott állni üres kézzel, ha arra kerül a sor.
Nekem nincs olyan élénk fantáziám, hogy elképzeljem azt, hogy valaki egy atomhatalmat képes legyőzni. Tehát azt gondolni, hogy az oroszok majd ölbe tett kézzel fogják nézni, amint legyőzik őket, ahogy összedől a politikai rendszerük, megölik az elnöküket, dróntámadást indítanak a Vörös tér fölött, szóval, hogy ezt majd tétlenül fogják nézni, és belenyugszanak egy katonai vereségbe, aki ezt hiszi, az nem nőtt ki még a gyermekkorból. Tehát ilyen a mesében van, a valóságban nincs.
(2023.05.05 – Kossuth Rádió)
A gyűlölet már rengeteg problémát okozott a világban, de még egyet sem oldott meg.
Biztosan matematikailag is ki lehetne fejezni azt a nyomást, ami rajtunk van. A szó maga, hogy nyomás, is egy elegáns leírása a helyzetnek. Hát ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, hogy egész pontosan kifejezzem, bennünket, minden eszközt fölhasználnak, hogy belekényszerítsenek bennünket a háborúba, és a nyugatiak által pénzelt magyar politikai szereplők is ezt az álláspontot képviselik. Van Magyarországon háborúpárti politikai irányzat, a baloldal ezt teszi, folyamatosan támadja a magyar kormányt, amiért kimaradunk a háborúból, de világossá tettük, hogy nekünk Magyarország biztonsága az első, ezért Magyarország nem áll háborúban senkivel.
(2023. január 27. MTI)
Ukrajna csak addig tud harcolni, amíg az Egyesült Államok támogatja pénzzel és fegyverrel, ha az amerikaiak békét akarnak, akkor béke lesz.
(2022. december 24. MTI)
Magyarországon, a Führer szerint, változatlanul nagyon veszélyes a helyzet. A magyarok nem akarnak harcolni; saját országukat sem védelmezik. Államuk nem szociális, a nép úgy látja, ezért nem érdemes harcolni. Ennek következtében újabb területeket fognak elveszíteni.
(Joseph Goebbels: Napló)
A legszörnyűbb dolog, amire emlékszem az volt, amikor a ház oldalában megláttam egy halott asszonyt, amint fogta halott kislánya kezét. Mind a ketten rózsaszínű selyemhálóingben voltak, úgy feküdtek egymás mellett az utcán jéggé fagyva, mint két viaszbaba. Feltettük őket egy talicskára, eltoltuk a talicskát az Erzsébet térre és ott begurítottuk őket a közös sírba. Sem megbocsátani, sem elfeledni nem tudom ezt a képet.
Mert háború kell, csak a harc, meg a vér,
Testében a gonosz még enni kér.
Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!
A békéért háborúzni olyan, mint a szűzességért szeretkezni!
A háborúban az ember csak a saját gondjait látja, az ellenségéit nem; magabiztosnak kell tehát mutatnia magát.
Amelyik hadvezér ütközet előtt túl sokat törődik a tartalékokkal, azt biztosan legyőzik.
Egy igazi katona képes kitartóan és keményen harcolni egyetlen kis színes szalagért.
A háborút általában a katonák nyerik, a hadvezérek pedig hasznot húznak belőle.
Jaj annak a tábornoknak, amelyik kész tervvel érkezik a csatatérre.
Ha sokáig harcolsz egy háborúban, bemocskolod a kezed.
Odakint háború van, barátom! Világháború! Nem az a lényeg, kinek hány tölténye van, hanem, hogy kié az információ. Amit látunk, hallunk, ahogy dolgozunk és gondolkozunk, az mind-mind információ.
Hogyan szervezzük tevékenységünket? Úgy, mint a háborúban. Az egész országra kiterjedő támadást intézünk. Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk.
A puskát hordozó ellenség megsemmisítése után még mindig marad puska nélküli ellenség; ezek szükségszerűen elkeseredetten fognak harcolni ellenünk, és nekünk semmiképpen sem szabad könnyen vennünk őket. Ha most nem így tesszük fel és nem így értjük ezt a kérdést, rendkívül súlyos hibákat fogunk elkövetni.