Nem kezdhetsz háborút, ha nem tudsz az ellenséged szemébe nézni.
Forró nyár volt, s hosszú útra mentek,
Trombita szólt, és harci dob pergett.
Büszke zászlók a szélben táncra keltek,
Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.
Ha valaki a háborúban a saját eszközeivel nem tudja legyőzni az ellenfelét, annak el kell sajátítania egy, az ellenfélhez hasonlító taktikát.
Amíg az ember állatokat gyötör, kínoz és üt agyon, mindaddig lesznek háborúink. Ha mi magunk meggyilkolt állatok élő sírjai vagyunk, akkor hogyan várhatunk el ideális állapotokat ezen a világon?
A csatára való felkészülés során meggyőződhettem arról, hogy a tervezés létfontosságú, ám a tervek haszontalanok.
Vedd el valakitől, ami a legfontosabb neki, tedd reménytelenné és készen is van a bosszú. Vedd el valakitől a lehetőséget, hogy szeretteinek segítsen, hogy oda menjen, ahová a szíve húzza és készen is van az igazi szenvedés. Szállj szembe mindennel, vállald a lehetetlent is, rúgd fel a szabályokat és kész is a valódi háború.
A háborúban mindig a szegény ember húzza a rövidebbet, a gazdagok meg még gazdagabbak lesznek.
Készen állni egy háborúra a béke fenntartásának az egyik leghatásosabb eszköze.
Jobban félek egy 100 birkából álló hadseregtől, amelyet egy oroszlán vezet, mint egy 100 oroszlánból álló hadseregtől, amelyet egy birka vezet.
Mit sem ér a forradalom, melynek estéjén nem táncol az ember.
Olyan, akár egy kifinomult harci gép. Egyetlen vágya, megnyerni egy háborút, amit valaki elvesztett. Ha a győzelemhez meg kell halni, ő meghal. Nem fél, nem mérlegel.
Ha a vér az élő testben kering, értelemszerűen az élet jelképe. Ám ha kiontják, a halállal válik egyértelművé, a gonosz tettet és az elmúlást, az erőszakos véget jelképezi. A vér az erőszak jele is – a háborúé.
Az iráni és az afganisztáni válság egy igen fontos tanulságot emelt ki: függőségünk a külföldi olajtól nemzetbiztonságunkat fenyegető nyilvánvaló és közvetlen veszély.
Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak „Háború” van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok.
Ne erőltesd! Ne erőltesd, mert olyan háborút kapsz, hogy el sem hiszed!
A magam részéről inkább ötvenezer puskát választok, mint ötmillió szavazatot.
Ami itt folyik, háború. És mi katonák vagyunk. Egy katona pedig meghalhat. Bármikor és bárhol.