Bármennyire is szeretném, hogy egyáltalán ne legyen rádiózás, és egyszerűen csak csináljam a dolgom és koncentráljak, amikor egy gyors versenyző halad mögöttem vagy előttem, nincs baj azzal, hogy időnként kérjek egy kis iránymutatást, segítséget. Próbálom a stáb mindegyik tagját használni, a mérnökeimet, a teljesítményért felelős mérnököket, akik jóval több adatot figyelnek, mint amennyit én láthatok. Én az autóban ülök, de amikor valaki üldöz, tudni akarom, javulhatok-e bizonyos kanyarokban. Ez egyszerűen a fejlődést szolgálja, én pedig időnként próbálok elfogadni némi segítséget.
Hogy mi történik másokkal a mezőnyben? Nem igazán érdekel. Végső soron, ha meg akarom nyerni a bajnokságot, akkor a legjobb formámat kell nyújtanom. És ha ezt megteszem, tudom, hogy elég lesz a győzelemhez. Ez az, amire koncentrálok – és próbálom napról napra egy kicsit jobban csinálni.
Ha vezeted a bajnokságot, az csak azt jelentheti, hogy valamit jól csinálsz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs min javítani.
Próbálok nyugodt maradni – megőrizni a személyiségemet, és egyszerűen csak gyorsan vezetni… Ha azt érzem, hogy túlságosan belemerülök a részletekbe, akkor próbálom magam visszafogni.
Max és én meglehetősen hasonló módon versenyzünk egymással. Nagyon kemény, kompromisszumokat nem ismerő stílus, és szerintem mindketten bizonyos mértékig feszegetjük a határokat.
Száraz a humorom, nem sokszor használom, de én ilyen vagyok. Ebben a sportban könnyű elveszni, ha valaki nem önmagát adja, ha betokozzák valami hozzá nem illőbe. Úgy érzem, önmagam lehetek. Azt gondolom, több rutinnal és jó eredményekkel mindenki komfortosabb lesz, és utána jobban kibújik a csigaházából. Én azonban nem élek a csigaházamban, egyszerűen ilyen vagyok.
Az 1991-es különleges szezon volt, a harmadik bajnoki címemet nyertem, ráadásul ugyanazzal a csapattal. De nem számít, mit ér el bárki – legyek az én vagy egy fiatalabb pilóta -, senki sem veheti el mindazt, amit Fangio ért el annak idején. Ő alapozta meg a bajnoki címeket, a rekordokat és ő fektette le, hogyan kell úriember módjára versenyezni. Csak annyit mondhatok: mindent megteszek, hogy amennyire csak lehet, a nyomába érjek.
Oscar Piastri szerintem egy szenzációs srác. Biztos, hogy a következő két évben világbajnok lesz, amennyiben az autó továbbra is úgy teljesít, ahogyan most. Tényleg kimagaslik a többiek közül.
Az egyetlen probléma, hogy Fernando Alonsónak évekig kellett olyan autókkal harcolnia, amelyek nem versenyképesek. Ettől függetlenül viszont mindig is tudtam, hogy van benne egy olyan extra, ami csak nagyon kevesekben az F1-esek közül.
Szerencsém volt, sok veszélyes helyzetet megúsztam. Nézzék csak, milyen sok nagyszerű bajnok nem fejezhette be a pályafutását, akkoriban az volt a legszomorúbb a sportágunkban. Én azok közé tartozom, akik túlélték, ezért kiteljesíthettem a karrieremet. Tudják, mennyire szerencsés vagyok? Én mindenesetre tudom.
Bármilyen durva is volt a karambol (1976-ban), szerencsés vagyok. Még tíz másodperc a pilótafülkéban, és végem. Amikor versenyző lettem, úgy döntöttem, hogy kockára teszem az életemet. De amikor az ember egy légitársaságot üzemeltet, amivel több mint kétszáz ember szeretne eljutni A-ból B-be, és soha nem érnek oda, az egészen más felelősség. Az volt életem legrosszabb időszaka.
Emlékszem, Ayrtonnal vacsoráztam. Sok időt töltöttünk együtt, barátok voltunk. Ayrton ideges volt akkoriban, mert szeretett volna a Williams csapatában versenyezni, de Prost mindent megtett, hogy ezt megakadályozza. Az időmérő után odajött hozzám és forrt a dühtől. „Az a kis szardarab. Gyáva nyúl. Nem akar velem egy csapatnál versenyezni.” Azt válaszoltam neki: „Ayrton, Ayrton, nyugalom. Végül Alain úgyis visszavonul és vezetheted 1994-ben Frank autóját”
Minden álmom a nagydíjakról szólt. Ha másnap meghaltam volna, boldog emberként intettem volna búcsút ennek a világnak.
Persze, hogy kell hozzá tehetség, tudnod kell uralni az autót. De ez nem minden. Folyamatosan agyalnod kell, hogyan fejleszd az autódat és a vezetési technikádat. Folyton azt kell kérdezned magadtól: mit kell még tanulnod, hogy előrébb lépj? Mindig arra koncentrálj, hogy jobb legyél. Akkor jó úton jársz, hogy elérd az álmodat, a világbajnoki címet.
Gyorsabbnak kell lenni, mint mások. Sok tényező van. Jónak kell lenned mindenhol. Fontos, hogy gyors legyél, de néha annál több kell, hogy pusztán gyors vagy. Dzsiddában nem azért nyertem, mert egyszerűen gyors voltam, hanem azért, mert más területeken is jó voltam. Fontos, hogy egész szezonban jó legyél mindegyik területen.
– válaszolt arra a riporteri kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy a szezon végéig a bajnokság éllovasa maradjon – 2025. 05 01.
Ha vadásznak rád, akkor valamit jól csinálsz! Egészen elégedett vagyok, jól érzem magam ebben a helyzetben. Próbálok nem sokat gondolkodni ezen, mert a legjobb módszer arra, hogy ne vadásszanak le, ha versenyeket nyersz.
– mondta a 2025-ös Miami nagydíj előtt arról, hogy milyen érzés a bajnoki tabella élén állni
Baumgartner Zsoltnak megvolt a gyorsasága, a hozzáállása korrekt volt, az autóval kapcsolatos technikai dolgokhoz fantasztikusan értett. Azonban, volt egy apró picike dolog, ami nagyon hiányzott, ez pedig az egója volt.
Minden szerződésbe, amit Irvine-nal, Barrichellóval vagy akárkivel aláírtam, szerepelt egy záradék, hogy másodhegedűsnek kell lenniük Michael Schumacher mellett.
Emlékszem, amikor láttam, ahogy Fernando Alonso megelőzi kívülről Michael Schumachert a nedves pályán egy rendkívül nehéz kanyarban Suzukában, és azt gondoltam: „atyavilág, hogy csinálta ezt?”. Alonso bemutatta azt a manővert, és onnantól tudtam, hogy nagy dolgokra hivatott.
Én vagyok az utolsó dinoszaurusz a Forma-1-ben, aki még mindig a rajzasztalt használja; de számomra ez az, amin felnőttem, nekem ez az elsődleges alkotási, tervezési felületem. Ha átállnék egy CAD-rendszerre, az olyan erőltetett lenne számomra. Nem tudnék annyira szabadon és könnyen dolgozni.