265 idézet
Néha elmerengek az olyan történéseken, mint Monaco megnyerése, és azon gondolkodom, valóban megtörtént-e. Mindig is szerettem versenyezni, de sosem hittem, hogy eljutok az F1-ig és ilyen karrierem lesz. Lépésről lépésre kell haladni. Ha túl messzire tekintesz előre, akkor minden rémisztőbben hat.
Lehetőséget kapsz tőlem indulni a Forma-1-ben! Az egyetlen versenyben, ahol azt mondhatod, ha nyersz, hogy te vagy az abszolút legjobb a világon.
Nézem a többi versenyzőt és azon tűnődöm, hogyan csinálják. Egyeseknek gyerekeik vannak, egyesek megházasodtak, a többségüknek van barátnője. A 20-as éveimben nekem is volt. De meghoztam azt a döntést, hogy maximálisan ki akarom használni az itt eltöltött időmet, mert ez egyáltalán nem olyan hosszú, mint hinnénk. Nem akarok majd úgy visszatekinteni erre az időszakra, hogy többet is beleadhattam volna, hogy nem áldoztam rá elég időt, mert más elköteleződésem is volt. Az elmúlt tíz évemben tényleg arra koncentráltam, hogy mindent kihozzak a saját teljesítményemből, amit csak lehet. Aztán amikor visszavonulok, akkor majd azt csinálok, amit csak akarok. Bármire felhasználhatom az időmet anélkül, hogy más miatt aggódnék. De most, a versengés idején az egészségre, a jó közérzetre, a mentális egészségemre, a vezetési technikámra akarom helyezni a hangsúlyt, miközben a lehető legjobb mérnök és a lehető legjobb csapattárs próbálok lenni.
Fangio fantasztikus versenyző volt, de súlyos üldözési mániában szenvedett. Nem csupán az én véleményem, hogy folyton gyanakodott mindenkire. Ő maga mesélte: egy versenyen Villoresi szándékosan csúszott ki, hogy Fangio belerohanjon az autójával, s ezzel kedvezzen barátjának, Ascarinak. Máskor az Alfa szerelőit vádolta azzal, hogy nem javították meg teljesen a karburátorát, s így hozzásegítették Farinát a győzelemhez. Több alkalommal azzal magyarázta kudarcait (a Nürburgringen, Silverstone-ban), hogy nem kapott versenyképes Alfa Romeót. Juan Manuel Fangio üldözési mániája idővel a nevetségességig fajult.
Rögtön látszott rajta, hogy komoly fiatalember, aki éppen olyan makacs volt a felkészülése során, mint az autó beállításait illetően, s mindig az ösztöneire hallgatott. Versenyen azonnal látszott rajta, mennyire magabiztos és határozott. Stílus és hozzáállás tekintetében leginkább Collinshoz hasonlítanám. Nagyon hamar remek, intelligens pilóta lett belőle, ehhez kétség sem férhet. A Ferrarival sok jó eredményt ért el, és még sokkal többet is elérhetett volna.
– mondta Niki Laudáról
Kétféle pilóta létezik: az, aki szenvedélyből versenyez, és az, aki ambícióból. Az első típusba tartozókkal két dolog történhet: vagy a pályán halnak meg, vagy még nagypapa korukban is versenyeznek. A másik kategória képviselői az első kudarc vagy nagy siker után visszavonulnak. Ebbe a csoportba sokkal többen tartoznak, mint az elsőbe.
Nem tudom, hogy akarom-e, hogy autóversenyzőként emlékezzenek rám. Az az álmom, hogy világbajnok legyek, de ez egy személyes dolog. Nem szeretném, hogy így gondoljanak rám 30 év múlva. Szerintem a világ gyorsan továbblép, és 30 év múlva ez már valószínűleg nem sokat fog jelenteni. Inkább azért emlékezzenek, mert jó ember voltam.
Tetszik, ahogyan Oscar Piastri viselkedik, egy kicsit olyan, mint én, gondolkodik azon, hogy mikor kell a megfelelő manővert végrehajtani az előzéshez, és egy kicsit okosabb. Kedvelem őt. Sosem tudhatod, mi fog történni, de az ilyen típusú versenyzők általában képesek előrelépni.
Lando egy nagyon egyenes ember. Az őszinte beszéddel olykor árt magának, de én tisztelem azért, ahogyan viszonyul ehhez.
Véleményem szerint senkinek nem engedhetsz egy centit sem, függetlenül attól, hogy kiről van szó – a versenyzésben és a sportban általában sem. És ez nem igazán változik. Főleg amint felvesszük a sisakot. Jól kijövök Landóval, de amint a sisak felkerül, mi húszan már nem vagyunk többé barátok.
Vannak leckék, amiket csak te magad tapasztalhatsz meg, de úgy érzem, én sok rossz leckétől menekültem meg Mark (Webber) tapasztalatának köszönhetően. Segített elkerülni potenciális buktatókat. Már azelőtt feltesz kérdéseket nekem, a mérnökömnek vagy a csapatomnak, hogy azok egyáltalán felmerülnének. A pályafutásom első pár évében hihetetlenül hasznosnak találtam ezt, és fel is gyorsította az utamat, segített eljutnom idáig.
A fiammal együtt nagy Forma–1-rajongók vagyunk. Írország és Monte Carlo között ingázom, de évente megnézzük a futamokat. Mindenkinek szurkolunk – főleg a Ferrarinak!
Bármennyire is szeretném, hogy egyáltalán ne legyen rádiózás, és egyszerűen csak csináljam a dolgom és koncentráljak, amikor egy gyors versenyző halad mögöttem vagy előttem, nincs baj azzal, hogy időnként kérjek egy kis iránymutatást, segítséget. Próbálom a stáb mindegyik tagját használni, a mérnökeimet, a teljesítményért felelős mérnököket, akik jóval több adatot figyelnek, mint amennyit én láthatok. Én az autóban ülök, de amikor valaki üldöz, tudni akarom, javulhatok-e bizonyos kanyarokban. Ez egyszerűen a fejlődést szolgálja, én pedig időnként próbálok elfogadni némi segítséget.
Hogy mi történik másokkal a mezőnyben? Nem igazán érdekel. Végső soron, ha meg akarom nyerni a bajnokságot, akkor a legjobb formámat kell nyújtanom. És ha ezt megteszem, tudom, hogy elég lesz a győzelemhez. Ez az, amire koncentrálok – és próbálom napról napra egy kicsit jobban csinálni.
Ha vezeted a bajnokságot, az csak azt jelentheti, hogy valamit jól csinálsz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs min javítani.
Próbálok nyugodt maradni – megőrizni a személyiségemet, és egyszerűen csak gyorsan vezetni… Ha azt érzem, hogy túlságosan belemerülök a részletekbe, akkor próbálom magam visszafogni.
Max és én meglehetősen hasonló módon versenyzünk egymással. Nagyon kemény, kompromisszumokat nem ismerő stílus, és szerintem mindketten bizonyos mértékig feszegetjük a határokat.
Száraz a humorom, nem sokszor használom, de én ilyen vagyok. Ebben a sportban könnyű elveszni, ha valaki nem önmagát adja, ha betokozzák valami hozzá nem illőbe. Úgy érzem, önmagam lehetek. Azt gondolom, több rutinnal és jó eredményekkel mindenki komfortosabb lesz, és utána jobban kibújik a csigaházából. Én azonban nem élek a csigaházamban, egyszerűen ilyen vagyok.
Az 1991-es különleges szezon volt, a harmadik bajnoki címemet nyertem, ráadásul ugyanazzal a csapattal. De nem számít, mit ér el bárki – legyek az én vagy egy fiatalabb pilóta -, senki sem veheti el mindazt, amit Fangio ért el annak idején. Ő alapozta meg a bajnoki címeket, a rekordokat és ő fektette le, hogyan kell úriember módjára versenyezni. Csak annyit mondhatok: mindent megteszek, hogy amennyire csak lehet, a nyomába érjek.
Oscar Piastri szerintem egy szenzációs srác. Biztos, hogy a következő két évben világbajnok lesz, amennyiben az autó továbbra is úgy teljesít, ahogyan most. Tényleg kimagaslik a többiek közül.
A Forma–1 nem csupán autóverseny: ez a sebesség, a technológia és az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése. A Forma–1 idézetek világában megtaláljuk mindazt, amit ez a sport jelent: küzdelmet a századmásodpercekért, legendás versenyzők gondolatait és a pályán átélt drámai pillanatok esszenciáját.
Egy jól megválasztott idézet képes visszaadni azt az érzést, amikor a motorok felbőgnek a rajtrácson, vagy amikor egy előzés mindent eldönt a célvonal előtt.
A Forma–1 a rajongók számára életérzés: nemcsak a futamok izgalmáról szól, hanem a kitartásról, a stratégiáról és a szenvedélyről, ami generációkat köt össze.
Egy Forma–1 idézet gyakran nemcsak a versenyzésről szól, hanem az életről is. A pilóták és csapatvezetők szavai sokszor általános bölcsességet hordoznak: kockázatról, bátorságról, csapatmunkáról és arról, hogy a sikerhez néha hibákat is vállalni kell. Inspirálóak lehetnek a mindennapokban is, hiszen arra tanítanak, hogy a győzelemhez türelem, elszántság és hit szükséges.
A Forma–1-ben minden pillanat számít. Az idézetek visszaadják azt a feszültséget, amikor a versenyző tudja: egy apró hiba mindent eldönthet. Ugyanakkor azt is, hogy a legnagyobb diadalokhoz kockáztatni kell. Sok idézet szól a sebesség szeretetéről, az adrenalinról, és arról a különleges érzésről, amit csak a versenypálya adhat.
Nem minden Forma–1 idézet komoly vagy filozofikus. A versenyzők és szakkommentátorok sokszor humorral közelítik meg a sport eseményeit. Egy vicces mondat a bokszutcából vagy egy frappáns megjegyzés egy legendás futam után képes mosolyt csalni a rajongók arcára, miközben megmutatja, hogy a Forma–1 is tele van emberi pillanatokkal.
Legyen szó motivációról, inspirációról vagy egyszerű szórakozásról, a Forma–1 idézetek bárhol megállják a helyüket. Egy közösségi posztban, egy sportbarátnak küldött üzenetben vagy akár egy rendezvényen elhangzó mottóként is erőt adhatnak.
A Forma–1 idézetek nem csupán a rajongóknak szólnak – mindenki számára tartogatnak gondolatokat, akik hisznek a kitartásban, a szenvedélyben és abban, hogy a határokat mindig érdemes feszegetni.
