Örökké nem eshet.
Az a szó, hogy „édesanyám”: ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.
Az embert megigézi az örökkévalóság. Azt kérdezzük hát: visszhangot vernek-e tetteink a századok során? Hallják-e nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk? Kérdezik-e majd, kik voltunk? Milyen bátran küzdöttünk, milyen lángolóan szerettünk?
Én már öltem. Hallottam halálhörgést. Láttam halálos sebet. Nincs benne semmi magasztos, semmi költői! Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudod, mi a halál… És nem tudod, mi a szerelem!
Ha valaha elbeszélik történetem, mondják el majd, hogy óriások közt éltem. Az ember úgy dől és kél, akár az őszi búza, de e néhány név soha nem merül feledésbe. Mondják el majd, hogy láthattam Hectort, lovak szelídítőjét, s mondják el, hogy Achilleus korában éltem.
Sok háborút megvívtam életem virágában. Ezt birtoklásért, azt hatalomért, amazt a dicsőségért. Azt hiszem, a szerelemért harcolni mindnél előbbre való.
Most is az ellenséged vagyok, de az ellenségek is tisztelhetik egymást.
Nem a világ dolga, hogy segítsen rajtad. Senki nem tartozik neked semmivel. Magadon segíts!
A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod és soha nem engednek felállni.
Tudnom kell, van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. Várom, hogy kezed, szemed, ajkad… holnap végre láthatom.
Addig, amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed.
Jogunk van ahhoz, hogy magunk döntsünk. Nem állíthatnak le, mert jogunk van rá, hogy azok legyünk akik akarunk és azt tegyük amit akarunk.
Mindig szeretni foglak, akármi lesz, akármi történik. A fiam vagy, a vérem. A legjobb dolog az életemben.
Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.
Hogy lehet, hogy ha egy férfiről van szó, észre sem veszed a hibáit, ha viszont magadról, akkor csak azt látod?
Most úgy érzed magad, hogy a világ összes drogját ki szeretnéd próbálni, de a világ összes drogja sem tudná megváltoztatni azt az érzést, hogy az egész életed csupán egy álom volt, és csak most ébredtél fel belőle.
Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs.
Az istenek irigyelnek minket. Irigylik a halandóságunkat. Azt, hogy bármelyik perc az utolsó lehet. Mindent megszépít számunkra a biztos halál.
Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?
