A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, az ég megnyílik, halandók ujjonganak, és tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám. Ez a diadal útja.
Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
Apollo szinte a fiam volt, én neveltem fel. Mikor meghalt, egy részem vele halt. De most te vagy az…te vagy az, aki feltámaszthatja a lelkét, aki megmutathatja, hogy nem hiába halt meg. De ehhez meg kell járnod a poklot. A legrémesebb poklot, amit valaha jártál. De a végén tudom, hogy te maradsz állva. Tudod mit kell tenned. Tedd meg. Tedd meg! – (Duke szavai a Rocky 4-ben)
Én már rég nem akarok úgy gondolkozni, ahogy más emberek.
Csak az számít, hogy tudd, mit akarsz, és küzdj érte.
(Halálos iramban – 2001)
Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.
Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.
Ne hazudj, ne lopj, ne csalj, ne igyál.
Ám ha iszol, idd a kedvesed igaz szavait.
Ám ha lopsz, lopj csókot, édeset.
Ha hazudsz, hazudj kegyeset.
Ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára, és nem fogsz csalódni.
Ha volt is bűn, mit elkövettem, már régen leróttam az árát. Nem kell több férfi, aki átver, nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd!
Éjsötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság.
Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.
Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?
Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.
Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.
A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.
Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom
