A küzdelem szükségessége azon ravasz fortélyok egyike, amely által a természet rákényszeríti az embereket, hogy az ellenállás által kibontakozzanak, fejlődjenek, előrébb jussanak és erősödjenek.
Megtanultam, hogy a sötétség bármikor legyűrhet bennünket. De az is kiderült, hogy bírom a gyűrődést. Legyőzöm. És időközben erősebb leszek. Okosabb. Pengébb.
Tudom, hogy a megfontolva haladásnak is megvan az előnye, de a magam részéről az ősrobbanást kedvelem.
Nekem nem az a dolgom, hogy kedves legyek az emberekkel, hanem az, hogy jobbá tegyem őket.
Gyarapodás mindenben és mindenkiben a szakadatlan változás által megy végbe.
Minden meditáció elősegíti a megvilágosodást vagy rávilágít, hogy mi áll még az útjában.
Gyakorolhatsz akár napi nyolc órát is, de ha a technikád rossz, akkor csak a rossz irányba lesznek nagyon jó dobásaid. Szerezd meg az alapokat, és utána minden szinten egyre jobb leszel.
Az embernek keménnyé kell válnia, miközben nem szűnhet meg gyengédnek lenni.
A legfontosabb lépéseimet illetően újra ugyanúgy döntenék. Természetesen az ember néha követ el hibákat, amelyekről utólag úgy véli, el lehetett volna kerülni őket. Másrészt viszont a hibákból tanulni is lehet.
Keress valamit, ami még sosem csináltál. Ne csináld újra és újra ugyanazokat a dolgokat.
Tudj hátat fordítani és kisétálni azon az ajtón, ami már többé nem a tiéd. Ami már nem szolgál, ami mögött már mindent felfedeztél és semmi sem maradt. Ha még várnod kell, hogy kinyíljon a másik ajtó, várj. Készülj fel az új útra, arra, ami vár, ami több lesz, de leginkább légy elég erős majd, amikor kinyílik: mert ott dől el minden. Mersz menni vagy nem? Képes vagy új életet kezdeni, vagy csődbe fullad a vágyad, hogy odaérj, ahol lenned kell? Bárhogy is legyen, szerezd meg az erőt. Semmi más nem számít.
A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság: akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk.
Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.
Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.
Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor tanulni is képes majd, vagyis fejleszteni önmagát és előlépni a saját életében. Aki reális célokat tűz ki maga elé, tisztában van a képességeivel és értékeivel is. Ha nem ezt tesszük, az élet könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, soha el nem érve azt.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
Írjunk, fessünk, főzzünk, teremtsünk, szolgáljunk, szerelmeskedjünk, dolgozzunk kőkeményen mindannyiunkért, és soha, de soha ne térjünk le erről az ösvényről. Botladozni lehet rajta, nagyokat esni is, de hé… senki sem játszana Super Marióval, ha egy sík pusztán haladna előre anélkül, hogy tekikatonák és sárkányok, szakadékok és buckák akadályoznák.