Mindig is nyitottnak kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy másoktól új dolgokat tanuljunk.
Mindig előre kell haladnod, különben pontosan ott maradsz, ahol vagy.
Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, arra viszont kifejezetten képes vagy, hogy ne ismételd meg.
Cselekvés közben tanulunk, ezért ha olyan helyzeteket keresel, amelyekben megmutathatod, mit érsz, erősítheted önbizalmadat, és átformálhatod meggyőződésrendszeredet. Olyasmire leszel képes, amit korábban elképzelni sem tudtál, mivel még nem volt ezzel kapcsolatos tapasztalatod. Majdnem olyan ez, mint az izmok emlékezete. Új tapasztalataink tehát új meggyőződéshez vezetnek.
„Milyen szép!” – gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.
A viták lényege nem a győzelem, hanem az előrehaladás.
A tudomány tévedések sorozatán keresztül halad előre a hibák folyamatos kiküszöbölése útján. A téves következtetéseket nem kerülheti el, de nem tekinti véglegesnek őket. Csak olyan hipotézisekkel hajlandó dolgozni, amelyeket megfigyelések útján ellenőrizni lehet. Hipotézisek sorozatát próbálja ki ilyen módon. Bukdácsolva ugyan, de a tökéletesebb megértés irányában halad.
Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését.
Azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés – lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.
Nem számít, ha lúzerek, balfa*ok, vagy furák vagytok. Csak az számít, hogy tökössé váljatok.
Nem voltam mindig az a tökös sensei, mint ma. Mint egy kobra, le kellett vetnem a lúzer bőrömet, hogy rátaláljak a valódi erőmre.
Nagyon fontos, hogy ne bízza el túlságosan magát az ember, hanem legyen szkeptikus, azt keresse, hogy miként tud fejlődni, mi a következő lépés. Én mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó és dolgoznom kell. Szerintem ez volt a sikereim egyik titka.
Úgy váltam egyre jobb színésszé, hogy mindig figyeltem mi történik a színpadon. Egy film kockáról-kockára készül és minden egyes kockán a legjobbat kell kihoznod magadból.
Nem szégyen az, ha nem ütöd meg a mértéket, ha elvéted a célt, ha elbotlasz, vagy ha felsülsz. Csak az a szégyen, ha a tévedéseidből, botlásaidból nem merítesz erőt ahhoz, hogy még keményebben próbálkozz, és a játékban maradj.
Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját boldogulásunkért.
Az ember járja a maga lejtőjét – csak az a fontos, hogy ez a lejtő felfelé vezessen.
A kétségbeesés egy szükséges hozzávaló ahhoz, hogy megtanuljunk, vagy megvalósítsunk valamit. Ha néha nem esel kétségbe, unalmas lesz az életed.