Csak két út van egy ember számára: vagy előre, vagy visszafelé. Egy helyben állni nem lehet.
Fel kell turbóznunk az utódainkat, mert vagy elfoglaljuk a galaxist, vagy kipusztulunk.
Az igazán nehéz dolog a megfelelő kérdéseket feltenni. Ha az megvan, a többi már gyerekjáték.
Kialakulatlan teremtmények vagyunk, csak félig készek, amíg egy nálunk bölcsebb, jobb és értékesebb valaki – s egy jó barátnak ilyennek kell lennie – hozzá nem segít, hogy esendő és gyarló természetünket tökéletesebbé tegyük.
Rengeteget tanulok, nagyon komoly elvárás magammal szemben, hogy a zenészségről mint szakmáról minél többet megtudjak. Énektanárhoz járok, hangszerekkel próbálkozom, igyekszem fejleszteni magam.
Ha ki akarsz tűnni, fontos többet teljesítened, mint amennyit elvárnak tőled. Én a szabadidőmben is tanultam, és ma is pontosan ugyanezt tenném, ha újra főiskolás lennék. Nem az számít, mit tanulsz; bármi legyen is az, mélyedj el benne még jobban! Minden áldott nap olvass és tanulj annyit, amennyit csak tudsz!
Öregebb vagyok és bölcsebb. Csakúgy, mint a finom bor, idővel jobb leszek.
A semmi kellős közepén, egyetlen kötélen egyensúlyozva haladsz, bízva abban, hogy egyszer átjutsz a másik oldalra. Van, hogy belezuhansz a vízbe, ki kell úsznod a partra, hogy aztán az elejéről folytathasd az utat. Van, hogy megtanulod, hogy mit jelent az egyensúly, és bizonyos távokat könnyedén megteszel. Vannak, akik egy tapodtat sem tesznek, csak bámulják a kötelet, és azt mondják, de jó annak, aki a másik oldalon van, míg valójában ők is bármikor oda juthatnának. Ezt az utat teszik meg azok, akik bátran vetik bele magukat az ismeretlenbe. Egy olyan világba, ahol lehet, hogy lesznek találkozások, amik bearanyozzák az életüket, miközben már az első pillanattól kezdve biztos, hogy nem tartanak örökké.
Az értékítéletekből, melyeket beépítettél az igazságodba, nagyon kevés alapul a saját tapasztalatodon. Ám éppen a tapasztalat az, amiért erre a világra jöttél, és a tapasztalataidból kell megteremtened önmagadat.
Megvannak a válaszok, de ezeket meg kell találni, nem jönnek el attól, hogy bámuljuk az eget.
Ne csak a kortársainknál vagy az elődeinknél akarjunk jobbak lenni, hanem saját magunknál is.
Mindig is nyitottnak kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy másoktól új dolgokat tanuljunk.
Mindig előre kell haladnod, különben pontosan ott maradsz, ahol vagy.
Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, arra viszont kifejezetten képes vagy, hogy ne ismételd meg.
Cselekvés közben tanulunk, ezért ha olyan helyzeteket keresel, amelyekben megmutathatod, mit érsz, erősítheted önbizalmadat, és átformálhatod meggyőződésrendszeredet. Olyasmire leszel képes, amit korábban elképzelni sem tudtál, mivel még nem volt ezzel kapcsolatos tapasztalatod. Majdnem olyan ez, mint az izmok emlékezete. Új tapasztalataink tehát új meggyőződéshez vezetnek.
„Milyen szép!” – gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.
A viták lényege nem a győzelem, hanem az előrehaladás.
A tudomány tévedések sorozatán keresztül halad előre a hibák folyamatos kiküszöbölése útján. A téves következtetéseket nem kerülheti el, de nem tekinti véglegesnek őket. Csak olyan hipotézisekkel hajlandó dolgozni, amelyeket megfigyelések útján ellenőrizni lehet. Hipotézisek sorozatát próbálja ki ilyen módon. Bukdácsolva ugyan, de a tökéletesebb megértés irányában halad.