Emlékeztem még a napszagú bőrömre és a víz puha ölelésére, amely mindig körülölelt. Az elmúlt években számtalan partnál és strandnál megfürödtem, és bár az óceán csodálatos és semmihez nem hasonlíthatóan pompás, grandiózus, a Balaton… valahogy más. Mindig ismerősként köszönt, soha nem felejt. Mintha olyan titkokat őrizne, amelyeket csak mi ketten ismerünk. A gyerekkorom nevetéseit, a kamaszkorom dacos délutánjait. Az örömünket, a nehézségeinket, a könnyeinket. A Balatonban mindez benne van. A soha el nem múló emlékeink őrzője. A víz csendesen folyik át az ujjaink között, ismerősen, szeretettel tele.
Emlékezés idézetek
Kérdezz csak bármelyik versenyről, és valószínűleg fel tudom idézni. Majdnem mindet. A gokartos időkből, a Forma–Fordból, Forma–3-ból, az első évemből a Forma–1-ben. Hihetetlen, mikre nem képes emlékezni az ember. Gyakran az egész életére. És a versenyzés az én életemet, nem csupán a karrieremet jelenti.
Az idő rohan ugyan, de nem vész el, hiszen minden, amit egyszer megéltünk, megmarad a lelkünkben és a fejünkben, és bármikor felidézhetjük.
Az embernek csak akkor jutnak eszébe a jó dolgok, amikor végleges búcsút vesz a másiktól.
Alighanem mégsem az ajándékok teszik az ünnepet ünneppé. A karácsonyfára emlékszem, a díszekre, még ma is ennyi év távlatából. Egy picinyke sárga és egy még kisebb, teáskanna formájú volt a kedvencem. Az ünnep hangulatára emlékszem.














