Jellemző a balgaságra, hogy mások hibáit észreveszi, a sajátjairól megfeledkezik.
A legtöbb ember – beleértve engem is – ugyanazokat a hibákat követi el újra és újra.
Azok, akik elsőként vizsgálták behatóan az emberi természetet, mindenekelőtt a szenvedélyeket akarták megkülönböztetni egymástól, megismerni és jellemezni őket. Az egyik ember elvont gondolatok formájában ragadta meg őket; ez volt a filozófus. A másik testet és mozgást adott a gondolatnak; ez volt a költő. Egy harmadik a márványt faragta az ember hasonlóságára, és ez volt a szobrász. Egy negyedik letérdeltette a szobrászt műve előtt; s ez volt a pap.
Az ember társas lénynek született, és ha elszigetelik, gondolatai összezavarodnak, jelleme megváltozik, ezer nevetséges hajlam csírázik ki szívében; különc eszmék támadnak lelkében, mint a gaz a műveletlen földön.
Rájöttem, hogy miért hitték páran, hogy fennhordja az orrát. Mert áradt belőle a nyugalom. Ahogy járt, kelt és beszélt, az nem volt igazán ide illő. Úgy sétálgatott, mint aki egy parkban andalog és tesz az egész világra. Mintha kabát gyanánt egy láthatatlan védőpajzsot hordana. Igen, az igazat megvallva, az első perctől kedveltem őt.
Teljességgel tökkelütöttnek kell ahhoz lenni, hogy valaki ne tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyest a helytelentől.
Ma az látható, hogy a művészeteket áruba bocsátják. Én úgy látom, hogy az emberek önmagukat is áruként kezelik, a különböző felszereléseket pedig tömegcikként gyártják.
Az emberek bajai nem abból származnak-e, hogy nem tudnak nyugodtan ülni otthon a szobájukban?
Ha jobban belelátnál a mai párkapcsolatokba, akkor a kilencvenöt százalékukból fejvesztve menekülnél. Társfüggők, érzelmi zsarnokok és koldusok gyülekezete. Ezt irigyled tőlük? Vizsgáld meg, hogy kívül hordott önbecsülése van-e a feleknek, vagy belül hordott. Ha belül hordott, akkor valóban boldogok, hiszen nem egymástól várják a boldogságot, hanem megosztják a másikkal. A te feladatod az, hogy belül hordott önbecsülést fejlessz magadban. Attól a pillanattól kezdve nem vagy hiányállapodban.
A kritika az ítélni jelentésű görög eredetű szóból származik. Aki kritikát mond a másikra, az ítélkezik a másik fölött. Mindegy, hogy „jó” vagy rossz szándékból teszi ezt. A kritika ítélkezés. Paradox módon a kritizáló emberek is feltétel nélküli szeretetre vágynak, miközben ontják magukból a kritikát. És minél frusztráltabb valaki, annál több kritikai megjegyzést szór szét a világban.
A futók a legszelídebb és legjózanabb őrültek.
Minden ember őrült. Csak az a kérdés, hogy ki mit kezd az őrületével. Hogy rombolásra vagy építésre használja ezt a kimeríthetetlen energiát.
Az utca embere a legjobb zsűri, mert romlatlan az ízlése.
A hülyék sosem elegánsak. Az intelligens ember ezzel szemben két rongyot is ésszerűen passzít össze, tehát mindig elegáns.
Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen.
Sokszor föltettem magamnak azt a kérdést, hogy egyforma környezet, azonos művelődés és és az öröklés közös útja ellenére, mégis miért kiváló az egyik ember, köznapi a másik s tökkelütött a harmadik.