Minden emberben van valami, ami rokon az igazsággal.
Okos ember a fájdalomtól mentességet, nem a gyönyört keresi.
A leggonoszabb ember kétségkívül az, aki magának is, másnak is rosszat tesz; a legjobb viszont nem az, aki az erényt csak önmagával, hanem aki mással szemben is gyakorolja; ez az igazi nehéz feladat.
Mért hogy az izlés és zseni oly ritkán egyesülnek?
Fél az erőtől ez, zabla elől fut amaz.
Az egészségesen megépített emberben három alaptényező parancsol: a fajszeretet, a hazaszeretet és a munkaszeretet. A Hungarizmus erkölcsi alapjába ennek kell beágyazva lennie. Nézetem szerint a vallás is csak úgy jó, fedi az ember gyakorlati életkötöttségét is, ha ezt a hármat az erkölcsi magaslatra tudja emelni. Vonatkozásai e háromnak a kultúrához, a civilizációhoz és a technikagazdálkodáshoz elvitathatatlanok.
Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb kreatív alkotó, aki rangot vívott ki magának a működési területein, alapjában véve mind fegyelmezett ember. A hírnév, gazdagság és siker mögött hihetetlen fegyelem húzódik meg.
Az ember nem azért marad meg valahol, mert szeret valakit, hanem azért megy el, mert másokat viszont utál. Csak a rút késztet cselekvésre.
Ha sok kutatónak nem lenne akkora az egója, jóval előbbre tarthatna a világ. Csak sokan nem akarják az eredményeiket másokkal megosztani, mert maguknak kívánják a dicsőséget.
Kétféle ember van. Azok, akik motoroznak és a többiek, akik csak vágyódnak a motorozás után.
Vannak, voltak és lesznek nagyon sokan, akiknek bármit csinálsz, semmi sem jó.
Szerintem mindig lesznek olyan emberek – teljesen mindegy, hogy mit érek el -,akik azt mondják, hogy „szerencse”, hogy „pont úgy jött ki a lépés”. De én nem foglalkozom ezekkel, csinálom a saját dolgomat, és megmutatom, hogy ez nem szerencse.
Nem értem, hogy a híres emberek miért csak híres emberekkel akarnak találkozni.
Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.
Vannak emberek, akikből valami erő, bizonyos hatalom sugárzik, amely vonz, lenyűgöz és imponál.
Van az ember, és kész. Hogy milyen nemű és mire gerjed, az nem lényeg. A jelleme és a tettei számítanak. Más nem.
Mások hibája jól látszik, magunké alig látható. Az ember mások hibáit mint a pelyvát teríti szét, a sajátjait elrejti, mint rossz dobást ügyes csaló.
Háromféle ember van a világon: akinek van miért élnie, akinek van miért meghalnia, és akinek van miért gyilkolnia.
A bolond beszél, a gyáva elnémul, de a bölcs ember hallgat.
Fel kell hagynunk azzal, hogy az emberekre erőforrásként tekintünk. Nem árucikkek, hanem életek. Megfelelő gondoskodással bámulatossá válnak.