Vannak emberek, akikből valami erő, bizonyos hatalom sugárzik, amely vonz, lenyűgöz és imponál.
Van az ember, és kész. Hogy milyen nemű és mire gerjed, az nem lényeg. A jelleme és a tettei számítanak. Más nem.
Mások hibája jól látszik, magunké alig látható. Az ember mások hibáit mint a pelyvát teríti szét, a sajátjait elrejti, mint rossz dobást ügyes csaló.
Háromféle ember van a világon: akinek van miért élnie, akinek van miért meghalnia, és akinek van miért gyilkolnia.
A bolond beszél, a gyáva elnémul, de a bölcs ember hallgat.
Fel kell hagynunk azzal, hogy az emberekre erőforrásként tekintünk. Nem árucikkek, hanem életek. Megfelelő gondoskodással bámulatossá válnak.
A világ gonosz és durva. Azt hisszük, civilizáltak vagyunk. Valójában azonban a világ kegyetlen, az emberek könyörtelenek. Szemtől szembe kedvesen viselkednek, de az álca mögött le akarnak mészárolni.
A sikeres emberek rendelkeznek az átlagtól elütő vonásokkal: az attitűd, a cselekedetek, a kitartás, a szenvedély és sok más egyéb tulajdonság különbözteti meg a nyerteseket a vesztesektől.
A kudarc kilencvenkilenc százalékban olyan emberekre jellemző, akik szeretnek kifogásokat gyártani.
Nagyon jó az, ha az embernek nagy bajt csinálnak az idegenek, mert akkor idehaza egészen másképpen néznek rá az emberre és sajnálják.
Aki azt állítja: a pénz nem boldogít, annak soha nem volt elég pénze ahhoz, hogy tudja ez igaz-e vagy sem. Ez a gondolat olyanoktól származik, akik azt próbálják megfejteni, nekik miért nincs pénzük. Ezzel igazolni igyekeznek saját életük jelenlegi állapotát.
A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (…) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (…) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.
Ismerd magadat és magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány. (…) Magunknak magunkról számod adni, már ez is felette nehéz és hosszú figyelem s gyakorlat következése: másokról pedig ítéletet hozhatni, nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan.
Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlan áll; de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait, most éjszak, majd dél felé. Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját célait érje el. Ez gonosz, amaz együgyű; s reájok támaszkodván, mindenikben kárt vallhatsz.
Én általában naiv vagyok. Nincs prekoncepcióm, nem tudok úgy élni, hogy odamegyek valakihez, ránézek, és azt mondom, hogy most ez akkor ilyen ember.
Csonka ember az, és üres az élete – bármily gazdag külsőleg -, ha nincs érzéke a művészetekhez.
Művet megérteni lehet anélkül, hogy ismernénk szerzőjét, de embert művei nélkül nem, hiszen beléjük tette le énje jobbik részét.
Az emberek tapasztalatból tudják, hogy a boldogtalan ember társaságát kevésbé keresik, a pszichológia is foglalkozik ezzel, a hálózatelmélet pedig tudományosan is bizonyítja, hogy a sikeresek, a pozitív életszemléletűek a legsűrűbb csomópontok az emberi hálózatokban.
Gyakori vélekedés, hogy az ostobáknak könnyebb dolguk van az életben, hogy aki hülye, az boldog. Csakhogy ennek a nézetnek ellentmond a tapasztalat. Az állítás ugyanis azt feltételezné, hogy nem léteznek boldogtalan hülyék, holott naponta találkozunk zsörtölődő, gyűlölködő, ostoba emberekkel az életben és a neten.
Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye.