Megfelelően végzett mentális gyakorlás esetén az agy nem tesz különbséget a mentális vagy a fizikai erőfeszítés között.
Az emberi elmében és a kvantummező végtelen lehetőségeinek elméjében megvan a kitartás, a meggyőződés és a koncentrációs képesség bármiféle lehetséges jövő megvalósításához. Ehhez azonban a két elmének együtt kell működnie, hogy életre hívják azt a jövőbeni valóságot, ami a lehetőségek síkján már most is létezik.
Az elme elhatározásai ugyanolyan szükségességgel támadnak az elmében, mint a valósággal rendelkező dolgok eszméi. Akik tehát azt hiszik, hogy elméjük szabad elhatározásából szólnak vagy hallgatnak vagy csinálnak valamit, azok nyitott szemmel álmodnak.
A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt. A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul.
Az emberi elme a lehető legerősebb eszköz a gazdagság létrehozásához.
Az aggodalom negatív célkitűzésekhez vezet. Ha az foglalkoztat, hogy milyen rossz dolgok következhetnek be, azt üzened az elmédnek, hogy ezek be is fognak következni!
A vizualizálás lehetővé teszi az elméd számára, hogy megragadj egy lehetőséget: így amit el tudsz képzelni, azt lehetségesnek is látod.
Ahelyett, hogy azt gondolnánk, amit akarunk, és abban hinnénk, amiben akarunk, hagyjuk, hogy külső hatások irányítsák a belső világunkat – az elménk világát. Ez zavart okoz, és szándékunktól eltérő eredményekhez vezet.
Abban a pillanatban, hogy megszűnik a testeddel való azonosulásod, az elme elcsendesedik
Az emberi elmét leszámítva az univerzumban nincs olyan dolog, ami ne lenne egységben minden mással.
Ami az elmédben történik, az nem a valóság. Fontos különbséget tenni a kettő között.
Minden, ami elménket kifelé irányítja, nem spirituális; minden, ami befelé, spirituális.
Bár az elme egész show-műsora csak egy múló jelenség, úgy érezheted, hogy ezek a különleges effektek valósak, akkor is, ha pusztán a régi pszichológiai tartalmak ezredik ismétlődései. Az elme módszerei ősiek, de az Önvaló időtlen. Szóval ne gabalyodj bele az elme bozótjába, és akkor nem veszíted el a kapcsolatot a belső harmóniával és az Önvalóra irányuló összpontosítással.
A boldogság nem olyasvalami, ami jön és megy; a boldogság mindig jelen van. Az, ami jön és megy, az elme teremtménye, úgyhogy ne törődjék vele.
Az idő egy fogalom az elmédben. […] Akkor jelenik meg a gond, amikor korlátok közé szorítod magad.
Az összes [szent] szöveg azt mondja, hogy a megszabadulás előfeltétele a nyugodt elme; ebből következően azt tanítják, hogy az elmét le kell csillapítani. Ha egyszer ezt megértette az ember, semmi szükség a könyvek végnélküli olvasgatására.
Ha az ember tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, a szenvedés úgy követi, mint a kocsiba fogott igásállatot a kerék.
Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket.