Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül.
Hitesd el az ellenségeddel, hogy nem kapsz érte nagy jutalmat, ha megtámadod: ezzel lelohasztod a lelkesedését.
A háború célja nem az, hogy meghaljunk a hazánkért, hanem hogy elérjük, hogy ellenségünk tegye meg ugyanezt.
Tartsa maga mellett a barátait, Mr. Grath…de az ellenségeit pláne!
Ellenség az ellenséggel megbékülhet hadban, de testvér a testvérrel nem.
Amíg ott maradsz konfliktusaid színhelyén, mindig marad valami halvány esélyed a sikerre. Ha elmégy, átengeded a terepet az ellenségednek, az ő akarata és szándéka érvényesül majd minden korlát nélkül.
Ha több az ellenséged, mint a barátod, egy az ezer ellen, hogy ennek magad vagy az oka.
Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak.
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi – és harcol – vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.
A legnagyobb időpocsékolás, ha arról vitatkozunk, ki a hibás. Ez sehová nem vezet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a konfliktust.
Nem érdemes győzni, ha utána nem lehet kegyelmet gyakorolni. A csatában ellenségei legyünk ellenségeinknek, a győzelem után pedig testvérei.
Ellensége mindenkinek akad. Ez természeti törvény. Az ember akaratát az ellenállás, a küzdelem acélozza. Mindazonáltal valahányszor fuj valaki reánk, vessünk számot magunkkal, hogy valamely cselekedetünk-e az oka? Ha rosszat tettünk, engeszteljük meg. Ha nem lehet, tegyünk iránta annyi jót, amennyi tőlünk telik.
Nekem a gyönyörűségeim közé tartozik az, hogy mikor lehet, az (…) ellenségemnek jót teszek, – a háta mögött. Ő ne tudja meg, mert ez meghunyászkodás lenne. A tökéletlen ember inkább maradjon ellenségem, mintsemhogy barátommá váljék.
A legveszedelmesebbek azok tudattalan szimpátiák, amelyek arra késztetnek, hogy ellenségedet azért kíméld meg, mert az ellenség a léted igazolása.
Az ellenségek erősítenek titeket. A szövetségesek viszont gyengítenek.
Ha tudjuk az illető nevét, egyúttal azzal is tisztában vagyunk, hogy valóságos, hús-vér emberrel állunk szemben, nem pedig valami elvont ellenséggel. A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során többször elismétli és azonosul vele.