Te alakítod ki a saját kis dobozod. Te mutatod be magad annak, aki vagy és te hozod létre azt, akivé válni szeretnél.
Ugyanaz vagyok, aki voltam. Sosem az határozta meg a személyiségemet, hogy kivel vagyok együtt.
Én nem provokálok, csak nem mismásolok. A kettő nem ugyanaz. A mai társadalmi közeg arra épül, hogy sunnyogjunk. Nem mondunk igeneket, nem mondunk nemeket. Nem állunk ki valami mellett, mert azon agyalunk, hogy az hasznos-e.
Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.
Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem.
Ha más akarsz lenni, mint aki vagy, elpazarlod önmagad.
Minden nagy egyéniség, akit ismertem, – és sokakat ismertem – csodálatos munkakapacitással rendelkezett, és ezek az egyéniségek mind harmóniában voltak a Végtelennel. Minden ilyenfajta egyén harmóniában van a természettel és az isteni energiákkal.
Már kisgyerekként, olyan hat-hét évesen megéreztem, hogy valahogy más vagyok, mint a többiek.
Ahogy telnek az évek, mindannyian egyre inkább próbálunk hasonulni a többiekhez. Igyekszünk, hogy ne lógjunk ki a sorból, mosolyogni pedig szinte már csak parancsra szoktunk. Az emberek egyre inkább olyanok kezdenek lenni, mint a tömeggyártással előállított tömegtermékek. Körülbelül annyi különleges egyéniséggel, mint amennyi egy futószalagon előállított háztartási kekszbe szorult.
Te véletlenségből születtél annak, aki vagy; én magamtól lettem azzá, aki vagyok.
Nem számít, kik vagyunk vagy honnan jöttünk, mindegyikünknek megvan a magunk külön útja.
Ha el akarsz rejtőzni, mindig a tömegben tegyed, a tömegben ugyanis mindenki egyforma.
Nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak arra vágyom, hogy olyan maradjak, amilyen mindig is voltam, ami tényleg nem könnyű Hollywoodban.
Azt az üzenetet közvetítem, hogy légy önmagad, de mindig hozd ki belőle a legjobbat!
De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyelld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
A nagy emberek leszármazottjai mindig szerények és bátortalanok. Legszívesebben letagadnák származásukat, hiszen így visszanyernék szabadságukat, nem kérnék számon minden cselekedetüktől, hogy méltó-e a nagy elődhöz.
