Figyelj, a magunkfajták különlegesek. Eredetiek vagyunk, merész forradalmárok a serdülőkor pöcegödrében. Nem kell a nyomorultak megerősítése az önbizalmunkhoz.
Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!
Magamnak akarok megfelelni, abból soha nincs baj. Azért vagyok ott, ahol, mert soha nem akartam másoknak megfelelni.
Senkiként születtem, valakivé váltam,
Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam!
Szellővel szálltam, a grund betonján éltem,
Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem.
Volt és van is mit ünnepelni magunkon! Kezdve mindjárt azzal, hogy mennyire egyediek és különlegesek vagyunk. A DNS-ünk, az ujjlenyomatunk, a hangunk, a szemünk színe és mintázata – ez mind egyedi, és csakis ránk jellemző. A világnézetünk, a nevetésünk, a tapasztalataink és a szeretetünk – ezek együtt varázslatos dolgot alkotnak. Belőled is csak egy van – és minden különleges tehetséges és képességed egyedi jelenség itt a Földön. Ezt pedig meg kell ünnepelni!
Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.
Vagyok, ami vagyok, maga a zárt és végtelen, a tele és az üres, a kezdet és a vég – a Teljesség.
Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.
Nincs szükséged senkire, hogy megmondja, hogy te ki vagy, mi vagy. Te az vagy, aki vagy.
Ne pusztán a másság kedvéért légy más. Ha másként látod a dolgokat, akkor cselekedj másként. Kövesd mindig a saját múzsádat.
Mindenki furcsa valamiben. Örülünk kellene az egyéniségünknek, nem pedig szégyellnünk vagy szégyenkeznünk miatta.
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Felejtsétek el azokat a belétek nevelt emberi korlátokat, hogy a szellemileg fejlett emberek örökké nyugodtak, örökké mosolyognak és örökké egyformák! Semmi sem állandó, minden változik! Minél harmonikusabb, korlátlanabb és szellemileg fejlettebb valaki, annál nagyobb változásokra képes, annál színesebb az egyénisége.
Csak akkor tudsz haladni önmagad és a boldogság felé, ha az vagy, aki vagy. Ne a másik, önmagad miatt ne hazudj, mert a hazugság téged tesz tönkre.
Te alakítod ki a saját kis dobozod. Te mutatod be magad annak, aki vagy és te hozod létre azt, akivé válni szeretnél.
Ugyanaz vagyok, aki voltam. Sosem az határozta meg a személyiségemet, hogy kivel vagyok együtt.
Én nem provokálok, csak nem mismásolok. A kettő nem ugyanaz. A mai társadalmi közeg arra épül, hogy sunnyogjunk. Nem mondunk igeneket, nem mondunk nemeket. Nem állunk ki valami mellett, mert azon agyalunk, hogy az hasznos-e.
Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.
