Minden gyógyulásnál van egy különleges reggel, amikor az ember felébredve végre teljesen érzi azt az egyszerűséget és hétköznapiságot, mely az egészség lényege, a megszokott állapot visszatértét, bár ez valami újfajta tapasztaltsággal, életbölcsességgel különbözik a betegség előttitől.
A fizikai rosszullét egy csapásra elfújja a lelki bajokat.
Az orvos valóságos bűnbak. Azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget, és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el. Ejh, cudar egy pálya ez! Hálára ne számítson az ember.
Bámulatos az emberi test öngyógyító képessége, de a sebek sohasem tűnnek el teljesen nyomtalanul. Különös módon tiltakozik a túlerőltetés ellen; az évek múltával az összes régi seb, törött csont és sérült porc a legkisebb időjárás-változásra is sajogni kezd. Olyan ez, mint egy összeesküvés az élet ellen.
A hormonok erős drogok. Hacsak nem mondjuk meg nekik, hogy mit akarunk, visszaütnek.
A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.
Helyesen tették a költők, hogy egyesítették a zenét a gyógyítással, mert a gyógyítás feladata az, hogy felhangolja az emberi test különös hárfáját.
Az anyák szeretik az orvostudományt, hisznek benne, amikor a gyermekeik betegek!
Könnyű úgy gyors megoldást javasolni, hogy nem tudunk sokat a problémáról, ha nem tudjuk a mögöttes okokat, vagy egyszerűen, hogy milyen mély is a seb valójában. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy pontosan beazonosítjuk, honnan ered a gond. De az emberek ezt nem szeretik hallani. El kell felednünk a múltat, ami ide juttatott bennünket, elhessegetni az esetleges jövőbeni komplikációkat, és ambuláns gyógyírt kell találnunk.
Két hatalmas ellensége van mindenféle bacilusnak. Az egyik a napfény, a másik a jóízű nevetés.
Veszedelmes dolog a vasegészség, ha vaslélekkel társul.
A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.
Az eredményes munkának első feltétele a testi egészség.
Egy gramm elővigyázat többet ér, mint egy mázsa gyógyszer.
A horzsolásokat mindenki alábecsüli. Pedig fájnak. És még jobban fognak fájni, ha alszom rájuk egyet. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy derekas verés után reggel fölébredünk. Olyan, mint egy az egész testre kiterjedő másnaposság.
Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.
Az indusztriális kórházi vagy rendelőintézeti orvoslás úgy működik, mint egy nagyipari autójavító műhely. Itt is, ott is specialisták vannak. A javítóműhelyben motorszerelők, karosszériások, elektromos szerelők, kárpitosok, fényezők, stb. A kórházban kardiológusok, belgyógyászok, endokrinológusok, gégészek, sebészek stb. Attól függően lépnek akcióba, hogy mi a baj. Érdeklődésük középpontjában a beteg szerv áll. Maga az ember a beteg szerv tokjává devalválódik. Benne van a rosszul működő szív vagy vese. A toknak pedig ne legyenek túlzott személyes igényei. Ennek megfelelően jó beteg az, aki szerény, alkalmazkodó, kellő áhítattal tekint a „szakemberre”, és főként rutinszerűen gyógyítható. Rosszabb beteg, aki problémát, fejtörést okoz. A gyógyíthatatlan beteg pedig az orvoslás selejtje.
Az infúzió és a tabletták néha nem a legmegfelelőbb kezelés egy beteg számára. Sokszor csak annyi kell, hogy megérintsen az, akit szeretsz, hogy halld a hangját, és tudd, hogy hazaérkeztél. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy visszatérj a másik oldalról.