279 idézet
Az időnkből nagyon limitáltan áll rendelkezésre – és nem is tudjuk ugye előre, hogy pontosan mennyi.Persze nem kell pánikolni, hogy mindjárt vége, de egyébként nem tudhatjuk… Ha ennek fényében vizsgálod a döntéseidet, sokkal könnyebb a valóban fontos dolgokat a helyükön kezelni az életedben, könnyebb nemet és igent mondani bizonyos dolgokra.
Amikor a normális és az őrült viselkedés között kell választanom, mindig az őrültséget választom.
Amit választunk, az egy dolog, de hogy miért döntünk úgy, hogy így élünk, az már egy másik. Részben genetikai okokból döntünk úgy, hogy egy konkrét lelkiállapotba és hozzáállásba ragadva éljünk, részben pedig azért, mert az agyunk egy része (az a része, amelyet az ismétlődő gondolataink és reakcióink huzaloztak be) korlátozza a rálátásunkat a lehetőségeinkre. Mintha csak túszok lennénk egy eltérített repülőgépen – úgy érezzük, beszíjaztak minket az ülésbe –, amely egy nem önként választott cél felé száguld, és egyáltalán nem látjuk a rendelkezésünkre álló többi lehetőséget.
Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: „Hát nem töröm át szüntelen?”
Jó érzés, ha valamit eldöntesz, és meg tudod valósítani. Van ennek egy öröme, rejlik ebben valami erő. Döntesz, belekerülsz egy spirálba, és az már húz magával.
Változtathatsz azon, mit teszel, de azon nem változtathatsz, mit akarsz.
Vagy jössz, vagy vonszollak. Most még eldöntheted.
Michael Scofield – 2.évad 21.rész
Tudod, az életünk nem az esélyekről szól, hanem a döntésekről.
Talán nem te irányítod, hogy mi történik veled, azt viszont igenis te döntöd el, hogy miként reagálj a történésekre.
Több út hív. Jobbra menjek-e, balra?
A döntés jelzi: ki bölcs, s ki a balga.
Az ember érlelje meg és fontolja meg a szándékát, mielőtt tettre váltaná. Ha már mindent a legalaposabban átgondolt, vegye fontolóra az emberi megismerés elégtelenségét, minek következtében még mindig kialakulhatnak oly körülmények, melyeket lehetetlen előre látni és kikutatni, miáltal az egész számítás dugába dőlhet.
Elolvashatok sok könyvet, elmehetek tanfolyamokra, és lehet, hogy ideiglenesen jól érzem magam a bőrömben, de aztán minden visszarendeződik az alapszintre, ha nem kezdem el cselekedni mindazt a tudást, amit elsajátítottam. Ahhoz, hogy változás álljon be valakinek az életében, szerintem fontos az elköteleződés, hogy megérjen az emberben az a gondolat, hogy na, készen állok arra, hogy másként csináljam a dolgaim, mint ahogy eddig csináltam.
Tudatosságunk szintjétől függően, el fogjuk dönteni, hogy az anyag elsőbbségét ismerjük-e el a szellem felett, vagy a szellemét az anyag felett.
Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerűen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell művelni, akárcsak a zenét!
Csak az elmúlt néhány évtizedben kezdtük megérteni, hogy mindannyian egy olyan emberi társadalomba születtünk, amely természeténél fogva mindig is fenntarthatatlan volt. Most azonban, hogy már tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, választanunk kell. Folytathatjuk eddigi gondtalan életünket, nevelgethetjük gyermekeinket és élhetünk az általunk felépített modern társadalom kínálta célok eléréséért, fittyet hányva annak, hogy a katasztrófa már a küszöbünkön áll. De változtathatunk is a helyzeten.
Mert az ember az életben nemigen választhat mást, mint vagy az egyedüllétet, vagy a közönségességet.
Amikor az úton feltűnik egy kanyar, az ember választhat. Vagy beveszi a kanyart, vagy nem veszi észre, nem törődik vele, és jól összetöri magát.
Az előítéletek megszüntetésének legjobb ellenszere az információ, a tudás. Ha ismerjük, amitől tartunk, akkor egyre kevésbé félünk, mert tudunk aktívan cselekedni, tényekre alapozva dönteni.
