253 idézet
Ha egyedül élnék és dolgoznék, akkor több helyre mehetnék, több időm lehetne. De családom van, számomra ez az első és a legfontosabb, nem tenném kockára őket. Néha kompromisszumokat kell kötni, semmi sem lehet tökéletes, de nem tudnék úgy élni, hogy feszültségnek tegyem ki a családomat.
Sohasem törődtem a családommal, alig voltam otthon. Részegen randalíroztam a városban, reggel a Porschémat, este a Mercimet törtem ripityára.
A barátaim szemében gáláns fickónak tűntem, hiszen folyton ajándékokkal halmoztam el őket, a családommal viszont nagyon rosszul bántam. Nem voltam jó férj, sem jó apa.
A nagy többséggel szemben, nekem egy elég furcsa definícióm van a „családról”.
A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.
Ha elég bárányt terelsz össze, akkor remek családot kapsz. Amit nem a DNS köt össze, hanem a másik iránti odaadás kölcsönös érzése.
Könnyű elmenekülni a rossz érzések elől. Sokkal nehezebb elviselni a csapást, és újra felállni belőle. De egy család mindig ezt teszi.
Hosszú életem során rájöttem, hogy mindörökké kötődünk azokhoz, akiknek ereikben hasonló vér folyik. Bár családtagjainkat nem választhatjuk meg, e kötődés lehet a legnagyobb erőnk vagy akár legnagyobb bánatunk is.
A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni.
A szüleim minden este főztek, felváltva. Vacsora közben kötelező volt mindenkinek elmesélnie egy történetet. Szóval, amikor egy beszélgetős műsorban veszek részt, az kicsit olyan érzés, mintha otthon, egy családi vacsorán lennék, ami elég jó.
Ami engem illet, számomra már nem jelent gondot, hogy a szüleim olyan életet élnek, amilyent élnek, elfogadom, hogy ez az övéké. De azt is tudom, hogy egy adott szempontból – érzelmi szempontból – nem szeretnék ilyen életet élni. És ezzel sincs gondom. Emberek, és ez az ő életük. Én ezt tiszteletben tartom, elfogadom, annak ellenére, hogy feltételezem, nem lesz jó vége.
Vannak pillanatok, amikor kétségbe vonom, hogy a családom képes a megváltásra. (…) Mégis midőn már lemondanék róluk, megpillantom a jóság szikráját, ami ismét hittel tölt el.
A család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs.
A számunkra fontos személyekért a legkönnyebb változtatni. A családomért, szeretteimért bármikor szívesen vállalok kockázatot.
A szüleim népes családjában hosszú évekig én voltam az egyetlen gyerek. Nagyon szerettek engem, vigyáztak rám. Úgy látszik, eleget kaptam tőlük szeretetből, hogy az életem végéig kitartson, és adjak belőle másoknak is.
A mi családunkban természetes volt, hogy aki bajban van vagy elszegényedik, azt nem szabad magára hagyni.
A családdal kapcsolatos élményeket sokszor újraélném, és itt nemcsak a nagy eseményekre gondolok, hanem az egyszerű hétköznapokra is. Néha azt szeretném, hogy minél lassabban nőjenek a gyerekek, próbálom elraktározni azt a sok örömöt, amit szereznek.
Ha egy szuperhős nem tudja megmenteni a családját, akkor nem is igazi hős.
