Fredo, te a bátyám vagy és én szeretlek téged. De nem szeretném ha még egyszer akárki miatt a család ellen fordulnál. Soha!
(Michael Corleone)
A problémát az jelentette, hogy anyám nem az a típus volt, akinek parancsolgatni lehet. Tanult, büszke és csökönyös nő volt, és bármennyit könyörögtünk is neki, hogy hallgasson, nem volt hajlandó rá.
Egyszer, amikor Apus megpofozta, így vágott vissza neki:
– Ó, micsoda férfi vagy! Azt hiszed, attól leszel férfi, ha megütsz egy nőt?
Apám ismét megütötte, amitől anyám a földre esett.
De azonnal felállt, a szemébe nézett, és higgadtan azt mondta:
– Megüthetsz, ahányszor csak akarsz, de soha nem tudsz kárt tenni bennem.
Ez nagyon megmaradt bennem. Hiába verik a testét, mégis ő kontrollálja azt, mi okoz „kárt benne”? Én is ilyen erős akartam lenni.
Anyám keze az irgalom,
tíz ujja tíz virágszirom.
Apám ökle az igazság,
ütötte mások asztalát.
Érintésük arcomon,
a halálomig hordozom.
Család nélkül az ember semmi. Bogáncs a szélben. Családdal Isten szerepét játssza ezen a földön.
Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.
Ahogy látod a gyermekeidet felcseperedni, úgy értékelődik fel benned a családi élet szentsége és szépsége. Ez a legcsodálatosabb dolog egy ember életében. Nem túlzok, amikor azt mondom: én vagyok a leggazdagabb ember a világon, amióta apa lettem. Sokkal energikusabb és nagylelkűbb vagyok.
A szülőket tanulmányozva megértjük a gyerek viselkedését. De vajon nem igaz-e a fordítottja is? Sokszor az után értettem meg igazán a szülő jellemét, miután a gyerekeket tanulmányoztam.
Igen nehéz probléma az ideológiailag megosztott családok kérdése. Az ilyen esetek különleges lelkipásztori gondozást igényelnek. Mindenekelőtt a megkülönböztetés erényével irányított kapcsolatot kell fenntartani az ilyen családokkal. A hívő családtagokat meg kell erősíteni a keresztény életben. Ámbár a katolikus félnek engednie nem szabad, mégis mindig késztetni kell őt a másik féllel való párbeszédre.
A családi közösséget sem megőrizni, sem tökéletesíteni nem lehet másként, csak az önmegtagadásra és az önátadásra irányuló komoly törekvéssel.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás. Ebből vagyok.
A szülők elhanyagolását sem isten, sem ember – ha józan esze van – nem tanácsolhatja soha senkinek.
Mindig azt hittem, sohasem leszek normális. De akkor pontosan tudtam, hogy az egyetlen dolog ami megmenthet, az csak a család.
(1.évad 10.rész)
A problémás családokból elég sok jó színész került már ki.
Egy családban bármi történjen is, szeretjük és támogatjuk egymást, és büszkék vagyunk minden egyes közösen megtett lépésre.
(Daniel LaRusso)
Nagy különbség van azon gyerekek között, akik olyan családban élnek, ahol bármikor elfogyhat a pénz, és azok között, ahol nem ez a helyzet.
Egy család története inkább térképre hasonlít, mint regényre, és az életrajz minden földtani korszak összessége, amin keresztülmentél.
Egy egészséges szemléletű családban az az alapgondolat, hogy minden rendben van. Ez az alapállapot, aminek feltétele, hogy higgyek önmagamban, és gyermekkoromtól fogva azt éljem meg, hogy kompetens vagyok.
A családunk része vagy, úgyhogy ha veled szórakozik, az olyan, mintha velem tenné.
Összetartani egy családot… no, az már komoly erőfeszítést kíván! De ez az egyetlen dolog, amiért igazán megéri küzdeni. Amiért megéri felkelni reggelente.