Ahhoz, hogy ráleljünk a belső békénkre, előbb le kell tennünk a fegyvereinket.
Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak.
A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.
Egyetlen emberi lény élete többet ér, mint a világ leggazdagabb emberének minden vagyona.
Nem az számít, jártunk-e már sötét házban, hanem hogy sikerült-e kijönnünk belőle.
A csapatmunka egy gyenge illúzió. Az egyetlen, amire számítani tudsz ebben a hatalmas galaxisban, az önmagad.
S ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, bevezetve persze a villanyvilágítást… és minden öreg fát már régenkivágatott, amelynek odvában fészkelhetett volna az uhuk nemzedéke… akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet.
Egy csaló tiszteletét kizárólag csalással lehet kivívni.
Aki nem tud újrakezdeni – meghalt. Ha a fa nem tud az évgyűrűk mellé újat növeszteni – vége az életének…
Azok, akik utaznak, minden nap máshol vannak, minden nap csupa újat látnak. És minél nagyobb szeletét ismered a világnak, annál tisztábban látod a dolgokat.
Ha az ember elgondolkodik valamin, ha fontolóra veszi, mit tehet, és töpreng rajta, az gyakran az első lépés az elfogadás felé.
Az életnek két célja lehet: először elérni, amit akarunk, s ezután örülni neki. Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat.
Nem lehet rántottát készíteni pár tojás feltörése nélkül.
Mi valós és mi nem? Ismerni a különbséget a valós és nem-valós között – ez az igazi bölcsesség, ez a megvilágosodás. Életünk legnagyobb eredménye pedig, ha meg tudjuk húzni a vonalat, ha különbséget tudunk tenni a létező és nem-létező között, ez az az út, ami a végső megszabaduláshoz vezet.