Az apa barátsága fia iránt az egyenlőtlenségen alapul.
Ha nem valami más dolog miatt örülünk, hanem azért, mert a barátunk örül, az a barátság egyik jele.
Minden erőnk megfeszítésével kerülnünk kell a gonoszságot, s arra kell törekednünk, hogy becsületesek legyünk, mert így nemcsak önmagunkkal szemben viselkedhetünk baráti érzülettel, hanem másnak is barátjává lehetünk.
A legszilárdabb, legtartósabb és legszebb a derekas emberek barátsága, ami természetesen az erényen és a jón alapul. Az erény ugyanis, amin a barátság alapul, változatlan, nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen barátság is változatlan marad.
Nem akkor vagy alázatos, ha térdre hullsz és megalázkodsz, hanem akkor, ha bátran kiállsz a rád bízott ügyért.
Akik előző életeikben barátok voltak, az asztrálsíkon is könnyen felismerik egymást. Miközben a barátság örökkévalóságán örvendeznek, átérzik a szeretet elpusztíthatatlanságát, amely gyakran megkérdőjeleződik a szomorú és csalóka földi elválások során.
A szenvedélyes szerelemmel társul néha egy egészen más eredetű érzés is, ti. az érzület megegyezésén alapuló igazi barátság, amely azonban többnyire csak akkor jelentkezik, mikor a valódi szerelem a kielégülésben megszűnt már.
A foci ostoba játék, egy labdát kerget mindenki, de a többiek ezt szeretik. Ha megtanulok focizni, nyert ügyem van. Lesznek barátaim.
A kinek háznépe saját magával villongásban él, az barátnak bizonytalan, ellenségnek nem félelmetes.
Én ohajtom, tanácsolom nemzetünknek, hogy jó szomszédjok legyen, miszerint megvárhassa, hogy ők is jó szomszédaink legyenek. Barátaik legyünk, hogy barátaink legyenek!
Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság.
Az emberek nem felebarátaim; ember az, aki rám néz és megítél; azok a felebarátaim, akik szeretnek és nem néznek rám, akik mindenek ellenére szeretnek, a széthullás, az aljasság, az árulás ellenében is, akik engem szeretnek, és nem azt, amit tettem vagy tenni fogok, akik mindaddig szeretni fognak, amíg én szeretem magam […]
Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra – és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk.
Barátból kevés van, de ők igaziak. Van köztük zenész meg orvos is, szegények és gazdagok.
