Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.
Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.
Szeretem az álmokat, még a rémálmokat is! – torkolta le őket a princetta. – Álmok nélkül mihez kezdenénk?
Aki nem akarja a tökéletességnél alább adni, az álmokban kell menedéket keressen!
Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.
De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,
egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek.
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok.
Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
Hiszek az álmokban. Hiszem, hogy ezen a bolygón minden éjszaka megálmodják azt, ami van, volt és lehet. Hiszek abban, hogy bármi is történjen az álmainkban, az semmiben sem különbözik attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmiben sem lényegtelenebb annál. Hiszem, hogy az álmok állnak a legközelebb ahhoz, ami a jelen korban élő embereknek rendelkezésére áll az időutazáshoz. Hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, a jelenünkbe, a jövőnkbe. Hiszem, hogy álmomban már láttam életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le.
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.
Nem jobb, ha megmaradunk az álomnál és nem hagyjuk, hogy lerombolja a valóság?
Eltöröltem mindent, ami a múltamhoz fűzött. De bármennyire igyekszem, az álmaimat nem tudom eltörölni…a rémálmaimat.
Az élet olyan, mint egy álom, ki szépet, ki rosszat álmodik.
Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (…) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik.
