Hajlamosak vagyunk (…) azt hinni, hogy a kicsi és nem ehető élőlényekre kevésbé van szükségünk.”Hát kihalnak, na és? Csak nem fontosabb néhány haszontalan gyom és csúszómászó, mint az ember?” Ez a látszólag józan felfogás nem veszi tudomásul azt a ma már nyilvánvaló tényt, hogy a természetben szinte semmi nem haszontalan: a vad fajok olyan szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amiket nélkülük csak igen körülményesen tudnánk megszerezni. Ráadásul igen drágán is, míg ők ingyen adják. Elvesztésük ugyanolyan veszélyekkel jár, mintha, mondjuk, egy repülőgépből kihullanának az apró és látszólag jelentéktelen tartószegecsek.
Ha szánunk rá egy percet, hogy egy állat szemébe nézzünk, azonnal világossá válik, miért kutya kötelességünk gondoskodni egymásról.
Azt mondják, az állatok viselkedése figyelmeztetheti az embert a közelgő földrengésre. Például a legutóbbi földrengést megelőző este a kutyánk fogta a kocsikulcsot és elautózott Arizonába.
Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülü pajtás,
hűszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal
kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény
zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő buzaföldön,
könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,
jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!
Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?
Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.
Sokan azt hiszik, hogy aki vadászik, az nem szereti az állatokat. Pedig ahol vadászok vannak a világon, ott van vad, ahol nincsenek vadászok, ott nincs vad, mert ott az orvvadászok kiirtották. A vadászok nemcsak lelövik a vadakat, hanem vigyáznak is rájuk.
A madarak a legtökéletesebb pilóták amiket a föld valaha látott! Repülnek alacsonyan és magasan, hatalmas sebességgel és nagyon lassan. És mindig rendkívüli kontrollal és precizitással.
Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul.
Az állatok is hazudnak időnként, ha veszélybe kerülnek, ha kérkednek vagy igyekeznek jó benyomást kelteni, ha meg akarják téveszteni a zsákmányukat, ha szeretnének ijesztőnek tűnni, vagy egyszerűen csak udvarolnak. Mint mindenki.
Az szuper, hogy a pókok hálót tudnak szőni. Elég menő, hogy saját otthont építenek maguknak hálóból.
Rengeteg interjún kértek már arra, hogy fogjak meg, és tartsak a kezemben egy pókot. Sosem mondtam még nemet erre, de azért kiráz a hideg, ha csak rá gondolok.
Az állatok vélt jogtalansága, az az őrület, mely szerint az ellenük elkövetett cselekedeteink morális jelentőség nélküliek, a nyugat egyenesen felháborító durvasága és barbarizmusa. Majd ha az az egyszerű és minden kétség felett álló igazság, miszerint az állatok lényegében teljesen ugyanazok, mint mi, eljut a néphez, csak akkor nem lesznek többé az állatok jognélküli lények. Itt az ideje, hogy a bennünk, és az állatokban egyaránt létező örök lény, mint olyan felismertté váljon, és védve és tisztelve legyen.
Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket, úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.
A lovaglás csapatszellemre, a mások iránti felelősségre is megtanított, és ennek később, a színészi pályámon is nagy hasznát vettem.
Ha egy kutya az öledbe ugrik, az azért van, mert rajong érted; de ha egy macska teszi ugyanezt, az azért történik, mert az öledben melegebb van.
A kutyák felnéznek az emberre, a macskák lenézik. Egyedül a disznó szemében vagyunk egyenrangúak.
