Ha eléred a csúcsot, onnan csak egyfelé vezet az út.
„Egy nap”. Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd „egy nap”. Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, „soha”.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.
A győzelem semmit sem ér, ha nincs valaki más, aki veszít.
Az evolúció az élet egészét egyetlen szerszámmal kovácsolta: a tévedéssel.
A zongora nem öli meg a zenészt, ha az vadul játszik rajta.
Legyen elég az, amit az élet adott, hisz a világ nem tartozik semmivel.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
Az emberek azt hiszik, különleges módon érzékelik a világot, mégis, a saját életünk olyan szabályos és olyan zárt, mint a gépeké.
Vannak, akik csak a csúfságot látják a világban, a zűrzavart. Én a szépséget látom. Hiszek abban, hogy mind okkal érkezünk ide, hogy van célunk. És minden úgy lesz, ahogy lennie kell.