A szakdolgozatírást felhasználhatjuk arra (még ha egyetemi tanulmányaink többi része kiábrándulást vagy frusztrációt okozott is), hogy újra felfedezzük a tanulás pozitív, előre mutató értékét, s ne ismeretek felhalmozásának tekintsük, hanem a tapasztalatok kritikus feldolgozásának, egy (a jövőben is hasznos) képesség megszerzésének, amely lehetővé teszi a problémák felismerését, módszeres megoldását és a kommunikáció elfogadott szabályainak megfelelő kifejtését.
Umberto Eco
51 idézet
1932. január 5. - 2016. február 19.
olasz író, szemiotikus, irodalomkritikus és filozófus
A legjobb Umberto Eco idézetek
Időnként mindegyikünk gyengeelméjű, hülye, buta vagy bolond. Mondjuk úgy, hogy a normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű arányban keverednek ezek a komponensek, ezek az ideáltípusok.
Az emlékező tehetség Isten ajándéka, de olykor a felejteni tudás az igen hasznos és méltánylandó.
A könyvtár egy nagy labirintus, jele a világ labirintusának. Bemégy, és nem tudod, kijutsz-e belőle valaha.
Az emberek sosem teszik a rosszat olyan tökéletesen és lelkesen, mint amikor vallási meggyőződésből teszik.
Ez ám a siker: általános választások útján hozni létre zsarnoki rendszert! Úgy hajtott végre önkényuralmi puccsot a nyomorult, hogy közben a birka népre hivatkozhatott! Láthatjuk, milyen jövő vár a demokráciára.
A szent keresztnek sok-sok más darabját láttam én már sok más templomban. Ha mindegyik igazi volna, Krisztus urunkat nem két, keresztbe tett gerendára, hanem egy egész erdőre feszítették volna fel.
A hülyék mennyisége mindenesetre számszerűsíthető: legalább 300 milliónyian vannak. Ennyi felhasználót veszített ugyanis az utóbbi időben a Wikipédia. Olyan netezőket, akik a világhálót nem arra használják már, hogy információhoz jussanak, hanem arra, hogy online csevegést folytathassanak (akár összevissza is) a magukfajtával.
A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket.
A nevetés sokszor arra is jó, hogy a gonoszokat összezavarja, és megmutassa, mily bolondok.
Valahányszor megkérdeznek, melyik könyvet vinném magammal egy lakatlan szigetre, azt felelem: „A telefonkönyvet: annyi sok szereplővel számtalan történetet tudnék kitalálni.”
Az ellenség csak úgy lehet felismerhető és félelmetes, ha az otthonunkban vagy legalábbis az otthonunk küszöbén van.
Az embereket elsősorban az jellemzi, hogy bármit készek elhinni. Az egyház például hogyan is állhatna fenn már csaknem kétezer éve e nélkül az egyetemes hiszékenység nélkül?
Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat.
A forradalmat nem lehet rendeleti úton kihirdetni, a forradalmakat a nép szüli.
A háborúknál hatékonyabb és természetesebb megoldást az emberi nem mértéktelen szaporodása ellen kívánni sem lehetne. Talán nem isteni akaratra hivatkozva indították őket valaha?
Könyvtárban lenni jó: néha úgy érzi magát ott az ember, mint valami pályaudvaron, s ha egzotikus tájakról olvas, mintha vonat röpítené távoli partok felé.
Umberto Eco idézetek – bölcsesség, kultúra és irónia
Umberto Eco olasz író, filozófus és irodalomtudós, aki világszerte ismerté vált regényeivel, esszéivel és gondolkodásmódjával.
Legnépszerűbb műve, A rózsa neve nemcsak irodalmi klasszikus, hanem kulturális jelenség is, amely a középkor világát ötvözi a krimi izgalmával és a filozófiai mélységgel.
Az Umberto Eco idézetek különlegessége, hogy intellektuális mélységet, játékosságot és iróniát hordoznak. Szavai sokszor szólnak a nyelv erejéről, az emberi tudás határairól, a kultúra jelentőségéről és a valóság értelmezésének végtelen lehetőségeiről.
Eco gondolatai nem csupán elméleti fejtegetések, hanem olyan üzenetek, amelyek a mindennapokban is megszólítanak: hogyan értelmezzük a világot, hogyan viszonyuljunk a hagyományhoz, és miként találjuk meg helyünket a modern társadalomban.
Az itt összegyűjtött idézetek egyaránt inspirálják az irodalom kedvelőit, a filozófia iránt érdeklődőket és azokat, akik új nézőpontokra vágynak.