Rabindranath Tagore

Rabindranath Tagore

1861. máj. 7. - 1941. augusztus 7.

indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor

Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem?
Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll,
szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban.

Béke veled, béke szívem.
Válni kell, váljunk szelíden.

Teljesülés ez a bús út.
Nem halál. Mondj néma búcsút.

Bánatunkból dal, mesés lesz,
vágyunkból emlékezés lesz.

Ha az istenek megtagadják is kegyeiket a halandóktól, azért elvárják tisztelőiktől a buzgó imádatot, és mérgesek, ha bárki is elmulasztja.

Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem magamtól: „Álom ez?”
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva tarthatnám keblemen.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

Szeretet a végső jelentősége mindennek, ami körülöttünk van. Ez nemcsak érzelem, ez a valóság: az öröm az, amely minden teremtés gyökere.

Mások ezeket keresték még