A jógi, aki tökéletes meditációban egyesítette tudatát a Teremtőével, fényként érzékeli a mindenség lényegét.
Ugyan, mi szükség a kicsinyes emberi megtorlásra? A mindenség gondoskodik erről a maga idejében.
Eltűntél a halál utáni élet kavargó hullámai között. Megérintett karmád varázspálcája, és már sehol sem voltál. Noha te szem elől tévesztettél engem, én téged sohasem! Utánad eredtem a világító asztrális tengeren, ahol dicső angyalok vitorláznak. Követtelek sötétségben, viharban, felbolydulásban és fényben. Úgy vigyáztam rád, ahogyan a madár őrködik fiókája felett.
Az egész mindenség nem más, mint Isten gondolata.
Csak aki fogadalmat tesz, hogy mindenét feladja az istenit kutatva, az méltó arra, hogy a meditáció tudományának segédletével feltáruljanak előtte az élet végső titkai.
Az a bölcs, aki nem csupán olvassa, de meg is valósítja a régiek felismeréseit.
Vessük tűzre az összes matematikakönyvet, s a logikus elmék újra meg újra felfedezik majd a hasonló igazságokat.
Gyermekem, többet kell meditálnod, a látásod egyelőre nem tökéletes, nem vettél észre a napsugár mögött rejtőzve.
Néha a legmerészebb próbálkozások hozzák a legszebb gyümölcsöket és virágokat.
A hosszan kalitkába zárt madár is habozik, hogy elhagyja-e megszokott lakhelyét, amikor kinyitják az ajtaját.
Félig könyvekből szerzett tudás, félig saját élmények állnak szavaim mögött.
Akik előző életeikben barátok voltak, az asztrálsíkon is könnyen felismerik egymást. Miközben a barátság örökkévalóságán örvendeznek, átérzik a szeretet elpusztíthatatlanságát, amely gyakran megkérdőjeleződik a szomorú és csalóka földi elválások során.
Csak aki megváltoztatta önmagát, az tud majd ezreket megváltoztatni.
– Maharisi – kérdeztem –, miért nem írsz könyvet a Jógáról? Hasznára válna a világnak.
– Én tanítványokat oktatok – válaszolta. – Ők és a tanítványaik megannyi eleven kötetként szolgálnak majd, bizonyítékul az idő természetes romboló hatása és a kritikusok ferdítései ellen.