Furcsa század a mienk: sok benne a bíráló, kevés az olvasó.
Ha megtudtam volna olyasvalamit, ami nekem hasznomra, de a családomnak kárára válhat, legott elfelejtettem volna; ha megtudok olyasvalamit, ami használ a családomnak, de árt a hazámnak, igyekszem elhessegetni; ha megtudok valamit, ami használ a hazámnak, de árt Európának, vagy használ Európának, de káros az emberi nemre, hát elvetem, mint a bűnt.
Mindig jóindulatúan kell felfogni a dolgokat, s meg kell találni bennük a jót, ha egy mód van rá.
Ember és ember között oly csekély a különbség, hogy semmi okunk az elbizakodottságra.
A legnagyobb emberek feje is beszűkül, ha együvé toborzódnak, s minél több valahol a bölcs, annál kevesebb a bölcsesség.
Egy becstelen miniszter nem azzal okozza a legnagyobb kárt, hogy rossz szolgálatot tesz uralkodójának és tönkreteszi népét; van valami, ami szerintem ezerszerte veszedelmesebb ennél: az, hogy rossz példát mutat.
Elismerem, a történelem tele van vallásháborúkkal; de vigyázzunk: nem a vallások sokfélesége okozta a háborúkat, hanem a magát uralkodónak tartó vallás türelmetlensége.
A pápaszem tüntetően tanúsítja, hogy aki hordja, avatott minden tudományban, és mélységesen mély olvasmányokba temetkezik, olyannyira, hogy meggyöngült tőle a látása; minden orr, melyet pápaszem ékesít vagy terhel, feltétlenül tudós orrnak minősíthető.
Nem írok itt ajánlást és nem kérek pártfogást könyvemnek; ha jó, úgyis olvasni fogják, ha meg rossz, nem nagyon töröm magam érte, hogy olvassák.
Senki sem boldogtalan, ha adott helyzetében jól érzi magát, s ha valakiről azt mondjuk, hogy szerencsétlen a helyzete, csak magunkról ítélünk, azaz mi az ő helyében boldogtalanok volnánk.
Nem csak a komoly, hanem a kellemes olvasmány is hasznos. Mert vannak óráink, mikor üdítő pihenésre szorulunk. Még a tudósnak is kijár fáradozásaiért az üdülés. A tudományos irodalomnak is csak javára válik, ha kellemesen és ízlésesen tálalják. Jó, ha mindenről s minden hangnemben írunk.
Aki rossz könyveket olvas, olyan emberhez hasonló, aki rossz társaságban tölti az életét.
Ha nem fontos, hogy meghozzunk egy törvényt, akkor az a fontos, hogy ne hozzunk törvényt.
Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.
Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.
A dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.
Én azt tartom, amíg valaki nem olvasott el minden régi könyvet, semmi jogcíme sincs rá, hogy az újakat többre becsülje.