Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk bármibe, Minden nagy tettnek a készpénz az idege, S hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen, Győzni segit hadban éppúgy, mint szerelemben.
Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek, Sosem követik a helyes természetet. A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják És jellemük szerint lépik át a határát.
Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat:
Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad,
S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem,
Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem.