George Gordon Noel Byron

George Gordon Noel Byron

1788. január 22. - 1824. április 19.

angol költő

Nem tudom, egyedül vagyok-e a legboldogabb, de egy biztos: sohasem lehetek úgy sokáig társaságban, akár az övében is, akit (Isten tudja jól, s talán az ördög is) imádok, hogy sóvárogni ne kezdjek lámpám és szörnyen rendetlen könyvtáram meghittsége után.

Nem vagyok platónista, s nem vagyok egyéb sem; de inkább volnék pauliciánus, manicheus, spinozista, pogány, pürrhoniánus vagy Zarathustra híve, semhogy a hetvenkét acsarkodó szekta bármelyikéhez is tartozzam, melyek egymást tépik az Úr szeretetének és egymás gyűlöletének nevében.

Nem tévedhetek (legfeljebb ízlésben) olyan könyvet illetőleg, amelyet kiolvasva leteszek és újra felveszek; és nem lehet teljesen rossz az a könyv, amely csak egy, egyetlenegy olvasót is talál, akinek őszintén tetszik.

Szirten tűnődni ár s dagály felett,
Kószálni erdők árnyas, mély során,
Hol más világ csodái rejlenek,
S halandó láb nem is járt még talán,
Felkúszni bérc járatlan oldalán,
Hol a vadonnak vadja csörtet, és
Lenézni habzó vízesésre, lám:
Ez nem magány, – a Természet mesés
Országával való meghitt beszélgetés