Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Halál annyi van,
amennyit rettegsz tőle
s keringsz körötte.
Mihelyst csatának
tekinted az életet:
el is veszítetted.
Hallunk, sőt vallunk Elveket;
közben élünk – ahogy lehet.
Itt ülök én és
gondolataim se száll-
nak sehová se
mikor az élet
bocsánatot kér azért,
amilyen máskor
Mit írtam: attól
jobb nem lett a világ – csak
(talán) érthetőbb.
élet és halál
nem ellentét: együtt a
Létezés Gömbje
Ne a „szépség”-ről
oktass: taníts inkább a
Gyönyörködésre.
Minden: JÓ, amit
úgy élvezel, hogy másnak
nem ártasz vele.
Ne fogadj el keserűséget
-ismerőstől se!
Élsz, míg hiányod
él – ha nem: légy nyugodt, mert
akkor már most sem.
csupán a hasznos kapcsolódások
hinárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védőhálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét
Néhanapján még
eszembejut az eszem
s elmosolyodom.
Milyen régen nem
énekeltem, nem sírtam!
Fecsérelt időm…
Bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam.
A Szükségesnél
mindig egy kevéssel több
az Elegendő.
Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld – vagy ne.
Ne haragudj, de meghalok,
mert élek – egyszerű dolog.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod.
Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.