Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
– Csak rémeket látsz…
– Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.
Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem – a szenvedély humortalan.
S ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!
Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.
A szerelem lerombol és fölépít. Kisebbre, szebbre.
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.
Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?
Annak, ki írna,
ne tanácsot adj, hanem
írószerszámot.
Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye.
Mindig legyen két
jó könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.
Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó.
Pucér tündérek
táncolnak csókunk körül.
Napozik a Nap.
Ne súgd meg szégyellt titkaidat.
– Tudható, hogy utóbb sohasem
tudnád megbocsátani nekem,
hogy meghallgattalak.
Nem az a titok,
amiről „nem beszélünk”.
A titok: szótlan.
Ő az, aki bármi rosszban
valami jót is talál;
nélküle nehezebb volna
az élet – és könnyebb a halál.
Ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad
az nem is szeret.