– Akármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben.
– Dehát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?
Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben. És minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.
Úgy hiszem, a halál csupán egy ajtó. Mikor egy bezárul, kinyílik egy másik. Ha el akarnám képzelni a mennyet, egy kinyíló ajtót képzelnék, és mögötte ott találnám őt, amint vár rám.
E világnak megvan a természetes rendje, és aki megpróbálja ezt megbolygatni, annak rosszra fordul a sora.
A nagybátyám tudós volt, de hitt a szeretet létezésében, merthogy az természetes jelenség. Hitte, hogy a szeretet túlélheti a halált.
A titkosírás első szabálya: egy jó nyom, mindig egy másik nyomhoz vezet.
Holtak sosem maradnak holtak. Nyisd ki a füled, és hallod a szüntelen sustorgásukat.
– Érezte már úgy, hogy az egész világ maga ellen van?
– Egyfolytában!
A kritikus az, aki gyorsan olvas, arrogánsan, de sohasem bölcsen.
Szent György és a sárkány. Eszembe vési, hogy a zeneszerzés egy szent háború. Néha megölöd a sárkányt, és van, hogy a sárkány öl meg téged.
Egy igazi öngyilkosság, az megfontolt, fegyelmezett bizonyosság. Az emberek hajlamosak kijelenteni, hogy az öngyilkosság gyáva tett, de ez távolabb nem is állhatna az igazságtól. Az öngyilkossághoz mérhetetlen bátorság kell.
Szabadság: a mi civilizációnkban semmitmondóan cseng. És csak az tudja igazából, hogy mit is jelent, akit megfosztanak tőle.
A hit, akárcsak a félelem vagy a szeretet, ugyanúgy megértendő erők, mint ahogy értjük a relativitáselméletet vagy a valószínűségszámítást. Ezek is olyan jelenségek, amelyek meghatározzák életünk alakulását. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott, de ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy gondoltam, hogy sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, amelyek gyakran újrateremtik az időt és a teret, és alakítani és módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat, már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, majd az elmúlásunk után sem szűnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ugyanúgy, ahogy a kvantummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg, minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál.
Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy átlépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük. Az ilyen pillanatokban éppoly tisztán hallom a te szívverésedet, mint a sajátomat, és tudom, hogy az elszakítottságunk, csak illúzió. Az életem messze túlnő az én korlátaimon.
Életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.
Egy félbehagyott könyv olyan, akár egy félbehagyott szerelmi viszony.