Charles Bukowski

122 idézet

1920. augusztus 16. - 1994. március 9.

német származású amerikai költő, író

Charles Bukowski

Charles Bukowski amerikai író és költő az underground irodalom ikonja, aki kendőzetlen őszinteséggel írt az életről, az emberi kapcsolatokról, a szegénységről és a társadalom árnyoldalairól.

Műveiben humor és líraiság keveredik megbotránkoztató szókimondással. Sajátos stílusa, önéletrajzi ihletésű regényei és a politikai korrektséggel szembemenő világlátása milliókat ragadott magával világszerte.

Bukowski egyszerre volt érzékeny és nyers, műveiben a valóságot szépítés nélkül, mégis lebilincselően tárta az olvasók elé.

Merülj el Charles Bukowski idézeteiben, és ismerd meg a legemlékezetesebb bölcsességeit!

Arra jutottam, hogy a színészek mások, mint mi. Nekik is megvan a maguk oka, hogy mit miért tesznek. Tudod, mi van, ha valaki hosszú órákon át, hosszú éveken át azt játssza, hogy más, mint valójában, annak meg is lehet a hatása. Már az is épp elég, ha az ember megpróbál önmaga lenni. Gondold csak el, milyen lehet minden erőddel azon lenni, hogy valaki más légy, aki nem is te vagy. És aztán valaki megint más, aki megint csak nem te. Aztán megint más. Tudod, mi van, elsőre izgalmasnak tűnhet. Csakhogy egy idő múlva, miután több tucat ember bőrébe bújtál, nehéz lehet visszaemlékezni, hogy ki is vagy valójában, különösen ha kénytelen vagy magadnak írni a szerepedet.

Charles Bukowski

Színészet idézetek

Szeretem a Magányt. Még mindig. Akkor fejlődök, amikor egyedül vagyok. Az emberek összenyomnak. Főleg a férfiak, mert ők nem eredetiek. A nők, olykor, hasznosak. És viccesek és tragikusak is. De túl sok időt tölteni velük egyhuzamban őrülethez vezet. Biztos vannak mások is olyanok, mint én. Valahogy mindig úgy alakult, hogy együtt élek egy nővel, és az ember udvariasságból olyankor másképp viselkedik. De amikor egyedül élek, megvannak a magam kis jó szokásai. Például hogy félreteszem a telefonkagylót, kihúzom a csengőt, leeresztem a redőnyt, és három vagy négy napig alszom. Csak vécézni kelek fel, vizet inni meg valamit harapni. Ezek az alkalmak nagyon értékesek számomra, sőt szentek. Olyan vagyok, mint egy akkumulátor, amit feltöltenek – feltölt az, hogy sem magamat, sem az Emberiséget nem kell elviselnem. Soha életemben nem voltam magányos. Zavarodott, depressziós, tébolyult, öngyilkos gondolatokkal teli igen, de magányos, abban az értelemben, hogy valaki vagy valakik a jelenlétükkel megoldanának valamit, nem.

Charles Bukowski

Magány idézetek