Arra jutottam, hogy a színészek mások, mint mi. Nekik is megvan a maguk oka, hogy mit miért tesznek. Tudod, mi van, ha valaki hosszú órákon át, hosszú éveken át azt játssza, hogy más, mint valójában, annak meg is lehet a hatása. Már az is épp elég, ha az ember megpróbál önmaga lenni. Gondold csak el, milyen lehet minden erőddel azon lenni, hogy valaki más légy, aki nem is te vagy. És aztán valaki megint más, aki megint csak nem te. Aztán megint más. Tudod, mi van, elsőre izgalmasnak tűnhet. Csakhogy egy idő múlva, miután több tucat ember bőrébe bújtál, nehéz lehet visszaemlékezni, hogy ki is vagy valójában, különösen ha kénytelen vagy magadnak írni a szerepedet.
Charles Bukowski
1920. augusztus 16. - 1994. március 9.
német származású amerikai költő, író
Szeretem a Magányt. Még mindig. Akkor fejlődök, amikor egyedül vagyok. Az emberek összenyomnak. Főleg a férfiak, mert ők nem eredetiek. A nők, olykor, hasznosak. És viccesek és tragikusak is. De túl sok időt tölteni velük egyhuzamban őrülethez vezet. Biztos vannak mások is olyanok, mint én. Valahogy mindig úgy alakult, hogy együtt élek egy nővel, és az ember udvariasságból olyankor másképp viselkedik. De amikor egyedül élek, megvannak a magam kis jó szokásai. Például hogy félreteszem a telefonkagylót, kihúzom a csengőt, leeresztem a redőnyt, és három vagy négy napig alszom. Csak vécézni kelek fel, vizet inni meg valamit harapni. Ezek az alkalmak nagyon értékesek számomra, sőt szentek. Olyan vagyok, mint egy akkumulátor, amit feltöltenek – feltölt az, hogy sem magamat, sem az Emberiséget nem kell elviselnem. Soha életemben nem voltam magányos. Zavarodott, depressziós, tébolyult, öngyilkos gondolatokkal teli igen, de magányos, abban az értelemben, hogy valaki vagy valakik a jelenlétükkel megoldanának valamit, nem.
Ne törődj vele, ki mit beszél. Az élet 65 éves korban kezdődik.
Az a probléma azzal, hogy ha valaki alkoholista, hogy általában alkoholistákat ismer.
– Csak a harmadik italomnál tartok.
– Mi lesz a negyedik után?
– Semmi, megiszom az ötödiket.
A költészet túl sokat mond túl rövid idő alatt, a próza meg túl keveset túl hosszú idő alatt.
Egy nő mindig meg akarja találni egy férfi legbensőjét, és meg akarja szelídíteni, át akarja formálni azt; de egy bölcs férfi sosem mutatja meg egy nőnek a lelke legmélyét. Csak egy pillanatra villantja fel a fényt, és már le is kapcsolja, és újra visszaváltozik önmagává.
A szerelem valódi embereknek való.
A részegség és az öngyilkosság az író ágyastársa.
A világ tele van irodalmi gengszterekkel, és minél tehetségtelenebbek, annál többet gengszterkednek.
Csak nézzetek föl, nézzetek föl! Isten ott van fönt egy hatos karton Tuborggal.
Megint szerelmes lettem. Már megint bajban voltam.
– A nagy írók élnek, és közben figyelik, hogyan élnek mások.
– És mit csinálnak a rossz írók?
– Pénzt.
Sokféleképpen hiányozhat az embernek egy jó kapcsolat.
A Művészet bárhonnan jöhet: a forró pokol kellős közepéből vagy régi babkonzervdobozokból.
Annyi nő hagyott már el olyan sok pasi miatt, hogy jóleső érzéssel töltött el: másképp is történhet a dolog.
A nők szívesen borogatják ki a szennyest, kedvelik a zajos jeleneteket, a drámát. Hogy aztán jöhessen a látványos kibékülés.
– Eléggé le van hervadva a képed. Minden oké?
– Épp most hagyott ott egy nő.
– Majd jön egy másik, az is elhagy.
Egy jó asszony a legjobb dolog a világon.
Minden ember művésznek születik, de a legtöbben hamar megbénulnak. Az ambíció eleve rossz dolog, de ha obszcén ambíció párosul pénzben is mérhető sikerrel, akkor elég gyorsan eltömíti a szar a lefolyót. Az alkotás akkor alkotás, ha nem kapcsolnak hozzá semmit. De túl sokan képzelik azt, hogy az alkotás egy Beverly Hills-i házat jelent, piros sportautót, talk show-kat, és azt, hogy minden ajánlatnak le kell feküdni.
Charles Bukowski idézetek témák szerint: Alkohol (17)Nők (10)