A jóság jó érzéssel tölt el, és boldoggá tesz.
Hiszek abban, hogy ki kell tűznünk egy célt magunk elé, és minden eszközt megragadni, hogy elérjük.
Egy nőnek nem szabad megakadályozni a szeretett férfit, hogy úgy éljen, ahogy mindig is szeretett volna. Nem szabad kisajátítani az egész életét. Persze ennek kölcsönösnek kell lenni, nem szabad, hogy egymás rabszolgáivá váljanak.
Amikor nagyon erősen akarunk valamit, semmitől sem szabad visszariadni.
Megváltoztathatod a véleményedet, ha azt súgja a szíved. Ne hallgass másokra, azt mondd, amit gondolsz. Ha nincs véleményed, azt is nyugodtan kimondhatod. Az emberek azért szeretnek, mert nem játszod meg magad, és őszinte vagy.
A szerelmi lángolás sem tart örökké, egy idő után a varázs is eltűnik, mintha a dal elveszítené a frissességét, zamatát, és megkopna. Ekkor más jellegű munka kezdődik, akár a szerelemben, amikor a megszokás és a rutin ellen harcolunk, újból létre kell hozni a dalt, ahogy újból létre kell hozni a szerelmet is, fel kell fedezni az újat, az örömöket benne. Ha nem így van, nem éri meg szeretni vagy énekelni.
Még a szeretet sem tud változtatni a dolgokon. Túl szép lenne, hogy ha elég lenne szeretetben élni ahhoz, hogy a világ összes baja megoldódjon, és a szeretteink boldogok legyenek.
Nem szerettem a semmittevést, a nyaralást. Amikor pihentem, nyugtalankodni kezdtem, sebezhetőnek éreztem magam, mintha nem lettem volna a természetes életemben. Gyorsan keresnem kellett valamit, amivel kitöltöm az időmet, és lefoglalom a gondolataimat.
Szerintem a modern ruhák, mégha nagyon szépek is, nem olyan elbűvölőek, mint a régiek.
Meg vagyok győződve arról, hogy semmit sem adnak ingyen, mert amit erőfeszítés, fájdalom és lemondás nélkül kapunk meg, nem olyan értékes.
Igazából a pénz csak annyi fontossággal bírt a szememben, amennyiben biztosította, hogy jó koncerteket adhassak vagy tökéletesen felkészülhessek. Ez minden. Ha szükséges lett volna, örömmel utaztam volna másodosztályon, és laktam volna rosszabb szállodákban. […] Nem tudom, hogy túl gazdagok lettünk-e, remélem soha nem felejtem el a dolgok valós értékét.
Jótékonysági munkámmal főleg a gyerekeken szeretnék segíteni.
Nem értem, hogy egymást valóban szerető emberek hogy képesek elválni, és miért nem akarnak többé együtt élni. Talán nem is szerették egymást igazából, vagy az egyik nem jól szerette a másikat. Amikor ketten szeretik egymást, az egy életre szól, legalábbis én ezt hiszem.
Gyerekkoromban két dologról álmodtam: énekes sztár akartam lenni, és átélni a nagy, sírig tartó szerelmet.
Szerencsém volt, mert zenészcsaládba születtem. A családban mindenki – szüleim és tizenhárom testvérem – énekelt és játszott valamilyen hangszeren. A zene életem részévé vált, s hamarosan már csak egy dolog volt számomra fontos: énekelni.