S különben is: odabent a lélekben dől el, hogy ki a rabszolga, s ki az úr, legalább a saját törékeny, rövid kis élete felett.
Bayer Zsolt
1963. február 26. -
magyar jobboldali, konzervatív újságíró, publicista, műsorvezető
A székelyföldi falucskák templomtornyaiban akkora a csönd és a múlt, hogy oda már éppen csak az a jövő fér be, amelyben nem hisz senki sem. És éjfélkor, ha valamiért felriad örök álmából egy székelyföldi falucska templomtornyában az óra, amely akkor állt meg örökre, amikor ellopták a hazát, hát olyankor abbahagyja egy pillanatra a sírdogálást a jövő is, és álmosan megbámulja a csókák szárnya alá bújt pillanatot.
Amikor nagyon sok ember gúnyol és vet meg nagyon keveset, akkor közel az új világ. Olyankor már kikandikál a mindenség a halott lelkek láthatatlan fátyola alól.
Az idő azért van, mert én vagyok; erre gondol az ember, és ez a legnagyobb csapda, amit ki tud eszelni. S persze ez nem az idő csapdája, hanem az emberé.
Akinek csak a saját jövője számít, halott ember. A lelke halt meg. És az a legrosszabb. A halott léleknek még szaga sincs, még fa sem sarjad belőle, soha, egyetlen kertben sem.
Az éjszaka nem arra való, hogy utánanézzünk a dolgainknak. Aki éjszaka tényekkel bíbelődik, ahelyett, hogy a szellemekkel társalkodna, az vagy egyetemista és vizsgaidőszaka van, vagy rosszféle halott, lélekhalott.
Mert naponta kell feltámadnunk. Amikor elhagy a szerelmünk, és az életünk összeomlik. S úgy érezzük, hogy nincsen tovább. Aztán lassan, a nem romantikus magányban ülve rávesszük magunkat, hogy legyen tovább. Ha másért nem, hát a gyermekeinkért. S azért is, mert új szerelem vár. Szerencsére mindig vár. Ez is feltámadás. Amikor nem sikerül. Nem úgy sikerül. Mert a világ is összeesküdött. Mert mindenki ellenünk.
Amikor a hazugság ölti a legszebb ruhát, és ő a leghangosabb. Amikor rájövünk, hogy nem tettünk meg mindent – szerelmünkért, családunkért, elveinkért, sikerünkért –, és úgy érezzük, már késő. Akkor jön a feltámadás.
Addig hitte az Isten, hogy tévedhetetlen, ameddig nem teremtett embert.
A korszellem pedig még soha nem igényelte ennyire a tömeget, mint ma. A globális tőkés világgazdaság a legnagyobb tömegzabáló moloch. Ilyen még soha nem volt eleddig a történelemben. A kommunizmus ehhez képest kifejezetten intellektuális kalandnak mondható, ugyanis első pár percét leszámítva soha nem volt képes illúziókkal szolgálni, csak és kizárólag erőszakkal. Az erőszak pedig nem tudja felvenni a versenyt az illúzióval, ha a tömeg megteremtéséről és fenntartásásról van szó. Ha Sztálin, Rákosi, Brezsnyev és Kádár világában lehetett volna Starbucksban üldögélni és Pokémonra vadászni, ezek a rendszerek nem dőltek volna meg soha.
Csak azért szeretjük az Időt, mert nem tudjuk agyonverni egy lapáttal.
Életünk legnagyobb pillanataiban mindig úgy érezzük, mondanunk kell valamit, és így azonnal tönkre is tesszük életünk legnagyobb pillanatait.
Az antikvárium: időalagút.
Olyanok a székely asszonyok, hogy nem kiabálnak, nem zúgolódnak, nem pörölnek. Ha megtudják, hogy megcsalod őket, megfőzik vacsorára a legkedvesebb ételed. És utána a kedvedre is tesznek. Aztán, mikor elaludtál, nagyon csendben, nagyon halkan, nagyon szépen és ügyesen elvágják a torkodat.
Ma egy olyan világban élünk itt Európában, ahol bennünket, magyarokat, lassan már azért akarnak kizárni az Európai Unióból, mert nem akarjuk, hogy női ruhába bújt szakállas rettenetes alakok aberrált meséket olvassanak az óvodában gyerekeinknek. Meg nem akarjuk, hogy ugyanezek félmeztelenül vagy teljesen meztelenül az utcán sétáljanak.
Sokan voltak, mert most a Pride egyesült a teljes ellenzékkel. Együtt meneteltek, de ez még csak hagyján, ugyanis elkísérték őket a nemzetközi brigádok is. Ez is várható volt. Hiszen maga Ursula, maga Brüsszel adta ki a parancsot: márpedig Pride-nak lennie kell.
– írta Bayer a 2025-ös Pride másnapján a Magyar Nemzet című lapban
Akik Brüsszellel szövetkeznek Magyarország ellen, azok tűnjenek el a közéletből! Azonnal!
Új mítoszokat csak olyasmikből lehet „gyártani”, amik egy egész nép lelkületéből fakadnak, találkoznak egy nép, nemzet gondolatvilágával, tradícióival, identitásával, hőskultuszával, mondavilágával, tehát valamilyen módon a normális emberi élettel van kapcsolatuk. A Nyugat új mítoszokat semmiből sem képes alkotni, miközben meg van róla győződve, hogy ő a legmitikusabb hely a földön. Ezeknek az összes „mítosza” – a BLM-től kezdve a woke-ideológiáig – csak büdös lábvíz, amelyet egy önmagát túlélt és rothadó kultúra és civilizáció erjesztett magának, miközben a valódi tradícióit erőszakkal felszámolja.
Mély meggyőződésem, hogy az ukrán elnök az amerikaiak bábja, és nyilván az egész környezete is az. Felmondják a szokásos leckét, amit Magyarországról illik és kötelező felmondani, például hogy nem ismerjük az európai értékeket. Mégis melyeket? Úgy szeretném egyszer megélni, hogy leülünk egy nagy asztalhoz, és jön Mr. meg Mrs. Európai Érték, és végre elmondják a tudatlan, ostoba, földhözragadt magyaroknak, hogy nesztek, ezek az európai értékek!
Határozott identitás és tradíció nélkül nincsen emberi jövő. És a Nyugat éppen ezt számolja fel, és azt kínálja helyette, amit Orbán Viktor miniszterelnök pogány hedonizmusnak nevezett a Tusványoson.
Egyszer egy sztúpánál, a semmi közepén, egy kis lovas srácba botlottunk bele, aki terelte haza a csordáját. Látszott, hogy hat-hét évesen már felnőtt férfi volt, aki végzi a munkáját. Átható tekintettel nézett ránk, érdeklődően, és amikor ellovagolt az alkonyatba, arra gondoltam, hogy valószínű semmit sem tudunk arról, amit ő tud, ő pedig édeskeveset arról, amit mi. De vajon ez a srác él boldogabb életet, vagy valamelyik amerikai vagy nyugat-európai kortársa, aki hormonokat szed éppen, és nemváltó műtétre vár? Nem mernék Jóistenként ítélkezni, de arra fogadnék, hogy a mongol srác él boldogabb és szebb életet
