Már inkább felejteni szeretnék, mint tanulni, de erre nincs lehetőség. Az alázatból például sosem lehet elég, azt még mindig tanulom. Azt is tanulnom kell, hogy sokkal több időt adjak az embereknek arra, hogy megismerhessem őket.
Ideig-óráig nagyon sokféle karakter futhat be karriert, de bizonyos személyiségjegyek hiányában nem lehet hosszú távon sikeres egy vállalkozó. Ilyen alaptulajdonság például a hitelesség. Hitelesnek lenni annyit jelent: nem hazudunk, nem titkoljuk el a bajt, nem dicsérjük felül a terméket. Ha a hitelesség elvész, előbb-utóbb véget ér a vállalkozói sikertörténet is. Fontos alaptulajdonság az elszántság is, mert aki megijed az első akadályoknál, szükségszerűen el fog bukni. Ugyanilyen fontos alap, hogy az adott szakterületen a topon kell lenni.
Azt vallom, hogy mindenki alapvetően jónak születik, és abban, hogy milyen ember válik belőle, nekünk, vállalkozóknak is van szerepünk. Az a feladatunk, hogy lehetőséget biztosítsunk a fiataloknak tehetségük kibontakoztatására, hogy boldog és sikeres felnőtté válhassanak, és ezáltal a társadalmunk is boldogabb lehet.
Talán patetikusan hangzik, de tényleg így gondolom: a magyar népnek köszönhetem a karrieremet.
Bennem van egy adag exhibicionizmus. Akadnak vállalkozók, akik nem tudnak szerepelni, gátlásokkal küzdenek a nyilvánosság előtt. Főleg az IT-világban akadnak ilyen zseni figurák.
Pár perc beszélgetés után tudom, hogy ki ül velem szemben. Ezt a tulajdonságomat remekül tudom hasznosítani a Cápák között felvételein. Elég nehéz engem átverni.
A csapatépítéshez elsősorban emberismeretre van szükség, amiben szintén erős vagyok. Azt szoktam mondani – legalábbis a covid előtt ezt mondogattam –, hogy egy kézfogásból lemérem, ki milyen ember.
Kétfajta vállalkozót szoktam megkülönböztetni: van a pénzcsináló és az alkotó típus. Én az utóbbiak közé tartozom. Jó dolog pénzt keresni, de fontosabb, hogy valami maradandót, valami értéket alkossak. És aki alkot, aki létrehoz, az általában tisztában van a vagyonával.
Amikor létrehozok egy új terméket, felépítek egy új céget, kialakítok egy új portfóliót, előre lejátszom fejben a várható hadmozdulatokat.
A szüleim folyton keresték, hogy miben vagyok tehetséges, ehhez sok mindent ki kellett próbálnom.
Nem csak a kávét főzöm Szentkirályiból, hanem mindent azzal készítek. Egyszer a Kempinskiben ebédeltem, és kijött a francia séf, hogy elmondja, Balogh úr, a legjobb leveseket Szentkirályiból főzöm. Azóta én is csak abból csinálom a leveseket, de még a tésztát is ásványvízben főzöm ki.
Nem ülök rá a pénzre, de nem is költök fölösleges dolgokra. A múltkor elkísértem vásárolni a feleségemet, és szólt, hogy látott egy nagyszerű farmert. Mondom neki, drágám, annyi farmerom van, hogy az életem végéig elég lenne. A pénzszórás nem boldogít, de ha megtetszik valami, akkor megveszem.
Elfogadtam a tényt, hogy egyik lányom sem akarja tovább vinni a Szentkirályit, más terveik vannak. A legidősebb lányom pszichológusnak készül, a középső lányomnak szépségipari vállalkozása van, a legkisebb pedig még gimnazista, és azon gondolkodik, hogy ügyvéd legyen vagy orvos. Nem bánom a dolgot, szerintem nagyon megnehezíti a pályát, ha valaki ott akar boldogulni, ahol a szülei komoly sikereket értek el.
Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni. Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől.
Mit tudnánk takargatni a mai világban? Mit lehetne hazudni a fogyasztónak? Ha nem jó a termék, az úgyis kiderül, ha meg jó, akkor legyél rá büszke. A mai világban, ilyen technológiai fejlettségi szinten azonnal lebukik, aki sumákol. Másrészt az egész vállalkozói létemet meghatározta a nyílt kommunikáció, a márkaépítésemet több egyetemen is tanítják.
Fejből fel tudnám sorolni az összes érdekeltségemet. Nem olyan bonyolult dolog ez, térlátás kell hozzá. Plusz vannak emberek, akik menedzsernek születtek, mások meg vállalkozónak, én az utóbbiak közé tartozom. Menedzsernek sokkal kevésbé lennék alkalmas.
Az egyik nagynéném elevenítette fel a nővérem ötvenedik születésnapján. Ő mesélte, hogy hatéves lehettem, amikor egy családi ebédnél ott ültem az ölében, és megkérdezte az édesapámat, hogy mi lesz a két gyerekéből. Mire az apám azt mondta, hogy az Emsike kitűnő tanuló lesz, a Levike meg milliomos.
A legfontosabb, ha nem tudok értéket és minőséget előállítani, akkor nem szabad csinálni, mert kárára leszünk a társadalomnak. Rossz minőségű élelmiszereket fogunk enni, rossz minőségű italokat, rossz minőségű ruhákat fogunk adni. Nekem ez egy nagy misszióm, hogy a brandek, a brand, brand, brand és a brandben higgyünk. Mert egy alapító, egy brand nem kockáztatja a márkáját silány minőséggel.
Ha valaki úgy kezd el akár tanulni, akár dolgozni, hogy én pénzt akarok keresni, az egy nagyon hibás döntés, mert a pénzre fókuszál, nem az értékteremtésre és a minőségre.