Léteznek olyan barátságok, amelyek a rokonszenvből táplálkoznak, abból a kívánságból, hogy a másiknak jó legyen.
A szerencsét nem tudjuk megfelelő és sajátos névvel illetni, hanem sokszor azt mondjuk róla, hogy ok.
Mind a túlzáson, mind a hiányon alapuló cselekvés elmarasztalandó.
S bizony a legnagyobb bűnöket a mértéktelenség, nem pedig a szükség miatt követik el (nem azért lesz valaki zsarnokká, hogy meg ne fagyjon; ezért is becsülik nagyra, aki nem tolvajt, hanem zsarnokot öl meg) […]
Szeretni annyit tesz, mint azt kívánni másnak, ami véleményünk szerint jó, mégpedig az ő kedvéért és nem a sajátunkért, és erőinknek megfelelően törekedni megtenni e jót. A barát ugyanis szerető és szeretett egy személyben. Barátoknak azok tartják magukat, akik megítélésük szerint így viszonyulnak egymáshoz. Ha ez így van, biztosan barátunk az, aki együtt örül velünk szerencsénkben, és együtt szomorkodik velünk bánatunkban, s nem másért, hanem miattunk.
A férfi természettől fogva inkább vezetésre hivatott, mint a nő.
Szinte mindenki úgy vélekedik, hogy a bátor ember a félelmetes dolgokkal szemben bátor, és a bátorság az egyik erény.
Természetesen valljuk, hogy ugyanaz alkotja a lelket és a lélek kiválóságát.
Amikor az ember a másiknak a létezését kívánja, annak és nem önmagának az érdekében; és ha javai nincsenek, az életét kínálja neki – ez minősül a legmagasabb rendű barátnak.
Nehézséget okoz és vizsgálatra szorul az is, hogy vajon létezik-e jogtalanság a hitvány emberrel szemben is, vagy nem?
Az emberek jellemük folytán ilyenek vagy olyanok, de cselekvéseik folytán boldogok vagy nem.
Az erkölcsileg fogyatékos emberek barátsága mindig rossz irányt vesz: állhatatlanok lévén, gonosz cselekedetekre szövetkeznek, s így gonoszokká válnak, mert egymáshoz hasonlókká lesznek; viszont a becsületes emberek barátsága erkölcsös marad, s a társas együttélés által egyre erősebbé lesz. S így nyilván jobbakká is lesznek, tevékenységük és egymás folytonos figyelmeztetése által: mintegy lemintázzák magukban azt, amit egymásban kedvükre valónak látnak; innen van ez a mondás: „nemes lelkű embertől csak nemes dolgokat tanulhatsz”.
Az ésszerűtlenségek néha nem is azok, mert valószínű, hogy valószínűtlen is történhetik.
A boldogság nem abban áll, hogy ismerjük mindazt, amiből létrejön, hanem akkor jön létre, ha mindazt használjuk.
