A szenvedés az ego pestise. Ha egyszer felüti a fejét, tested-lelked minden porcikáját elemészti. Pedig mi köze a szerelmi bánatnak az evéshez, az iváshoz vagy az alváshoz? Semmi – de a szenvedés mégis elvette tőled. Mi köze a kapcsolataid adta örömökhöz, a barátaiddal és a feleségeddel töltött percek boldogságához? Semmi – de a szenvedés ezeket is elvette tőled. S nem azért, mert erősebb nálad. Nem. A boldogtalanság azért tudott maga alá gyűrni, mert a boldogságra való törekvéseddel csak megnövelted erejét.
A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak – a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi, s melyik nem.
Csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét – csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amíg élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen.
Minden pillanatodat a véletlenek határozzák meg, de a kisebb-nagyobb zökkenők ellenére, a cselekedeteidet te irányítod. S noha a feléd tartó eseményekről nem dönthetsz – a vihar magával sodor, ha akarod, ha nem -, az átélt élményeidről igen.
Sok ember vágyik arra, hogy meglássa önmaga valódi arcát, de még több nem mer belenézni a tiszta tükörbe. Vagy ha mégis, félelmében inkább homokba dugja a fejét, haragjában eltorzítja és megmagyarázza a látottakat, vagy dühében összetöri a tükröt.
Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást.
A technika eszköz. Egy gép. Amely nem ad semmit, és nem vesz el semmit. Az ember az, aki a technikával rombol vagy épít.
A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam – bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát.
Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos.
Nem az a tapasztalat, amit átélsz, hanem amit közben érzel.
Az okos nő szerint a pénz nem boldogít, de inkább egy sportkocsiban sír, mint a villamoson.
Ne feledd: a gyenge férfi egy életen át képes pocskondiázni azt a nőt, aki egyszer megsértette a hiúságát.
Szerencsére még senki nem jött rá, hogy miért is alakul ki két ember között a vonzalom. (…) A vonzalom lényege épp az ismeretlenből felbukkanó csoda.
Ha csak unalomból, félelemből vagy észérvek miatt kötöd össze valakivel az életed, előbb a szabadságodat, utóbb a másikat, végül önmagadat veszíted el.
Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek.
Vannak olyan okok és elvek, amelyek ma roppant fontosnak látszanak, míg holnap már nem is emlékszel rájuk. Szenvedsz, ha nem találod a párodat, de akkor szenvedsz majd igazán, ha megtaláltad ugyan, épp csak valami ostobaság miatt ellökted magadtól.
Az év egy percből születik, a madár a tojásból lesz, egy hosszú kapcsolat pedig a rövidből jön létre. (…) Hogyha már kezdetben tartós kapcsolatot akarsz, a lehetetlent akarod. Mintha éveket akarnál megélni a percek nélkül.
Ha a külsőd egy férfi számára nem vonzó, az nem a te hibád. Ne vedd magadra, mert nem rólad szól. Csak róla.
Nőként sose feledd: az első pofonnál még áldozat vagy, de a másodiknál már cinkos.
Sose feledd: a pénznek csak akkor van értelme, ha te fizetsz vele, nem pedig megfizetsz érte.