Azt mondom, hogy a család szeretetet és őszinteséget jelent. Azt mondom, hogy a családot senki sem határozhatja meg: senki sem döntheti el, hogy két, három, négy vagy tíz szív dobban egyszerre. Azt mondom, hogy minden olyan életforma, amely a szíved ellen való, előbb-utóbb elpusztít téged.
Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (…) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
Ha van szeretet, ha egymás szívében lüktettek, akkor ne váljatok el. Akkor ne törődjetek a világgal, ne törődjetek a többi ember véleményével, és éljetek úgy, ahogy boldogok tudtok lenni.
Egy házasságnak akkor van vége, ha a szeretet szülte gondolatnélküliséggel állsz föl a másik mellől. Amíg a párod ott motoszkál a fejedben, addig még van köztetek valami.
A szakítás nem törvényszerű, de ha eljön az a pillanat, hogy fel kell állnod, akkor állj fel, és hagyd a másikat is elmenni. (…) Mert hát azzal, hogy csak szenvedsz és megerőszakolod magad, csak szenvedést és erőszakot teremtesz mindenkinek az életében.
A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.
Az általánosan elvárt viselkedési normák magadra erőszakolásával nem érsz el semmit, csak azt, hogy a tiszta, teremtő érzelmeid eltorzulnak, és fájdalmat, szenvedést szabadítasz a világ nyakába.
Ha megfigyeled, általában annak az asszonynak van a legtüzesebb szeretője, amelyik a legnagyobb papucsférjet tartja otthon, mégpedig azért, mert éppúgy szüksége van a biztonság érzésére, mint arra, hogy olyan erő birtokolja, amely bármikor elemésztheti.
A nő nem bólogató majomra, és nem is egy vérengző fenevadra vágyik, hanem arra, hogy vele s mellette sétáljon a tigris.
Ha élsz, de elfogadod lényed azon oldalait is, amelyeket legszívesebben letagadnál, akkor a most elfojtott részeid a felszínre fognak törni. Lehet, hogy nem lesz kellemes, meglehet, hogy a legszívesebben üvöltve fordulnál el saját magadtól, de ha bátran kitartasz, akkor a mélyből felszabaduló szörnyek előbb elvakulnak tudatos figyelmed fényében, utóbb megfürdenek benne, levetik eltorzult formájukat, és erejükkel valódi szabadságot, boldogságot adnak neked s az összes körülötted élőnek.
Ha csak a véleményedet erőlteted, akkor a fiaid és a lányaid nem kapnak mást tőled, mint egy sírkövet. Mert hát a vélemény egy hatalmas sírkő: nehéz, megváltoztathatatlan és lezárja az életet.
Amikor a nő szemébe nézel, legyél jelen a pillanatban – s akkor valóban figyelmes leszel, nem csak egy udvarias bohóc, és légy tudatos önnön cselekvőképességedre – s akkor valóban erős leszel, nem pedig csak egy melldöngető gumitarzan.
A nő nem a szuperhímre vágyik, nem a hercegre a fehér lovon. Persze az egója meg-megszurkálja, egy-egy éles megjegyzéssel megpiszkálja a férfit, de nem Mr. tökéletesre van szüksége, hanem egy olyan hús-vér férfira, aki szeretettel, figyelemmel és megbecsüléssel öleli körül.
Lányok, a férfi félénk állatfajta. Óvatosan kell bánni vele, mert a látszat ellenére roppant könnyen összetörik a páncélja, pillanatok alatt szétmorzsolódhat a férfiképe.
A nőkben hatalmas gyűlölet tud felhalmozódni, ha a kapcsolatuk nem úgy alakul egy férfival, ahogyan elképzelik… Tényleg, és a barátság! A legtöbb ember úgy tartja, hogy valójában csak férfibarátság létezik, mert a nők nem képesek rá.
Amikor azt mondom, hogy egy férfi legyen erős, és igenis bizonyos helyzetekben irányítson, az nem azt jelenti, hogy örökké kussoljak, mert ő mindent jobban tud!
A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.
Ne keress a tetteidre logikus magyarázatokat, ne keress indokokat. Élj meg mindent, ami előbújik a szívedből, és felejtsd el a szégyenérzetet!
Ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni”. Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. (…) Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben – leszámítva a szado-mazo klubot – szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínozására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az „én csak adok, te pedig nem törődsz velem” című vita.