Én hiszek a békés tiltakozásban és állatokat nem enni egy ilyen erőszakmentes ellenállás.
Az élet tisztelete és a világ összes teremtményével való együttérzés, ezek a valódi humanitás mércéi. Ha ezt a mércét egyszer komolyan vesszük, azzal véget vetünk az állatok értelmetlen megölésének és elfogyasztásának. Ez az a rőf, mellyel emberségünk mérhető.
Az első lépést egy tudatosabb, ökologikusabb, és az egész kozmoszt szolgáló életmód felé, a legegyszerűbben a táplálkozási mód megváltoztatásával lehet elkezdeni. (…) Azzal, ahogyan táplálkozom, hozzájárulok a bolygó megmentéséhez – vagy annak pusztulásához. A táplálkozás tehát nagyon is politikus dolog, és nem csupán magánügy. Számomra úgy tűnik, nem az almába való beleharapás, hanem a húsba való harapás hozta meg a bűnbeesést. (…) Ha csak egészségügyi okokból is esznek ma sokan kevesebb húst, már azt is haladásnak tekintem. Ők legalább már elkezdtek gondolkodni.
A táplálkozás nem a legfelső dolog, azonban az az alap, melyben a legmagasztosabb gyarapodhat, vagy romlásba dőlhet.
Minél több teret nyernek a húsételek és az izgató anyagok egy nép élelmezésében, annál alacsonyabb lesz annak teljesítőképessége, erénye és fizikai ereje. Azokban a népekben azonban, melyek kizárólag vagy túlnyomórészt a növényi koszthoz ragaszkodnak, meglepő fejlődési képesség szunnyad. (…) A táplálék hatása nemcsak az individuumra terjd ki, hanem a generációk sorára is.
Az állatnak érző szíve van, mint neked. Az állat érez örömet és fájdalmat, mint te. Az állat ragaszkodik az életéhez, mint te. Az állatnak joga van élni, mint neked.
Az értelem már a konyhában elkezdődik. A konyhai értelem tökéletes hiánya tartóztatja fel a legrégebb óta az ember fejlődését, és általa van leginkább akadályoztatva. Azt gondolom, a vegetáriánusok a maguk előírásával – azaz kevesebbet és egyszerűbben enni – több hasznot hoztak, mint az összes modern erkölcsrendszer együttvéve.
Ha az emberek tudnák, hogy az étel fajtájának és elkészítési módjának milyen befolyása és hatása van! Erről persze írhatnánk könyveket, mégse használna semmit. Azonban az, hogy én most, hatvanévesen testileg és szellemileg pontosan olyan fiatalnak és munkaképesnek érzem magam, mint egy huszonéves, ezt bizony főleg annak a körülménynek köszönhetem, hogy egyszerűen és olyan keveset eszem, amennyire ez csak lehetséges. Gyümölcsöt viszont, amennyit csak bírok, egész éven keresztül!
A vegetarizmus mellet szóló egyik okot a szokásosnál nagyobb mértékben kellene megemlíteni. Arra az erkölcsi tudatosságra való figyelmeztetésre gondolok, hogy nem lenne szabad képviselőkkel megtetetnünk azt, amit önmagunk nem tennénk meg. Semmilyen erkölcsi aggályom nincs az ellen, hogy kipucoljam a csizmámat, leporoljam az asztalom vagy kisöpörjem az irodámat. Az érzéseimet nem sértenék sem ezek, sem száz másféle kétkezi munka. Nem tudnék azonban egy ökröt letaglózni, egy birkát, különösen nem egy bárányt levágni, és nem tudnám egy csirke nyakát kitekerni. Ha én ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy legjobb érzéseim ne sérüljenek, úgy elutasítom azt, hogy ezt magamért mással tetessem meg, az ő érzelmei megsértésével. Ha egyetlen más ok sem szólna egyesületünk ügye mellett, úgy nekem ez az egy is elegendő lenne, hogy a húsmentes koszt elfogadására ösztönözzön.
(A Manchester-i Vegetáriánus Társaságnak írt egyik leveléből, 1875)
Ahol egy vadász él, tíz pásztor tud élni, száz gazdálkodó és ezer kertész. (…) Az a darab föld, mely mint legelő, azaz mint takarmány, tíz embert tud másodkézből a rajta hizlalt állatok húsával ellátni – köles, borsó, lencse és árpa termesztése esetén – száz embert tud táplálni, és eltartani.
Az állatokkal szembeni kegyetlenségnek sem az igazi képzettség, sem a tanultság mellett nincs helye. Az az alacsonyabb és nem-nemes népség megbélyegző terhe. Az állatokkal szemben ma valamennyi nép többé-kevésbé barbár. Hazug és groteszk, ahogy a maguk vélt fejlettségét minden lehetséges alakalommal hangsúlyozzák, és közben naponta követik el, vagy hagyják jóvá a legförtelmesebb borzalmakat védtelen teremtmények millióival szemben. Csodálkozunk hát még azon, hogy ezek az úgynevezett kultúrnépek egyre inkább a hanyatlás borzalmas útja felé tartanak?
A hinduk és buddhisták nem esznek húst. Miért nem? Mert tudják, hogy az állatban is „Atman” van: az isteni lehelet. Az állat Isten egyik manifesztációja. Hosszú ideig fog tartani, mire az emberiség felfogja, hogy nemcsak a Föld népei alkotnak egy népet, hanem az emberek, a növények és az állatok együtt az „Isten országa”, és az egyiknek sorsa a másik sorsa is.
Alig hiszem, hogy bármely más ország ilyen nagyszámú vegetáriánust tudna felmutatni lakosságán belül, és amely már generációk óta tartózkodik a húsevéstől – mindezt nemcsak azért, mert alkalmatlannak tartja az ember számára, hanem mert még a szellemi fejlődésre is károsnak ítéli meg.
A vegetarianizmus már évtizedek óta belső meggyőződésemmé vált, és az ember természetes életmódjának tartom. (…) Érthetetlen számomra, hogy nem minden állatbarát vegetáriánus is egyúttal.
A vegetarianizmus a világszemléletem. (…) Vegetáriánus vagyok, és az is maradok, akkor is, ha hirtelen az egész Föld húst enne. Ez az én tiltakozásom a világ állapota ellen. Vegetáriánusnak lenni azt jelenti, hogy az ember nem vesz részt, hogy szembe fordul a dolgok aktuális menetével. Atomerő, éhezés, kegyetlenség – muszáj protestálnunk, és állást foglalnunk. A vegetarianizmus a konzekvenciám. És én ezt jelentősnek tartom.
Mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Hogy kegyelemért és igazságosságért imádkozunk, miközben tovább folytatjuk az állatok húsának evését, melyeket miattunk vágtak le, összeegyeztethetetlen. (…) Az ember igazságra való vágyakozása azonban elbukik, valahányszor állatot öl, hogy azt megegye. Mert az ember kegyelmet kér Istentől, ő maga azonban nem kész arra, hogy kegyelmet gyakoroljon. Milyen jogon reméli akkor Isten kegyelmét? Igazságtalan és minden konzekvenciát mellőző valami olyat elvárni, amit az ember maga nem akar megadni.
Gyakran mondják, hogy az ember mindig is evett húst, mintha ez arra lenne igazolás, hogy ezt továbbra is megtegye. Eszerint a logika szerint nem szabadna megakadályoznunk az emberölést, mivel azt is kezdettől fogva tesszük.
Minden, aminek köze van a vegetarianizmushoz, a legnagyobb fontossággal bír, mert addig ezen a Földön nem lesz béke, amíg húst eszünk.
A gyilkolás maga eldurvít, éppen így az állatokkal szembeni közönyösség is, és maga a hús élvezete otrombábbá és durvábbá tesz, attól teljesen eltekintve, hogy a húsevést legtöbbször alkoholfogyasztással szokták összekötni. Az alkohol- és húsfogyasztás lehúzza az embert, és érzéketlenné teszi a finomabb kozmikus és önmagán belüli létfrekvenciákkal szemben.
Az emberi nyomorúság addig fog tartani, ameddig az állatok jajszava az égbe kiállt.