A vegetarizmus mellet szóló egyik okot a szokásosnál nagyobb mértékben kellene megemlíteni. Arra az erkölcsi tudatosságra való figyelmeztetésre gondolok, hogy nem lenne szabad képviselőkkel megtetetnünk azt, amit önmagunk nem tennénk meg. Semmilyen erkölcsi aggályom nincs az ellen, hogy kipucoljam a csizmámat, leporoljam az asztalom vagy kisöpörjem az irodámat. Az érzéseimet nem sértenék sem ezek, sem száz másféle kétkezi munka. Nem tudnék azonban egy ökröt letaglózni, egy birkát, különösen nem egy bárányt levágni, és nem tudnám egy csirke nyakát kitekerni. Ha én ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy legjobb érzéseim ne sérüljenek, úgy elutasítom azt, hogy ezt magamért mással tetessem meg, az ő érzelmei megsértésével. Ha egyetlen más ok sem szólna egyesületünk ügye mellett, úgy nekem ez az egy is elegendő lenne, hogy a húsmentes koszt elfogadására ösztönözzön.
(A Manchester-i Vegetáriánus Társaságnak írt egyik leveléből, 1875)