A politikusnak nem szabad a vallást esetleges hibái, hanem sokkal inkább annak a meggondolásnak az alapján értékelnie, vajon talál-e nálánál tényleg jobbat, ami azt helyettesíthetné. Mindaddig, amíg ilyen nincs, őrültség és gazság volna azt kiirtani.
Bárki, aki az isteni megvalósulás tudományos módszereit gyakorolja, jóginak tekinthető. Egy jógi lehet nőtlen és lehet házas, vállalhat világi vagy hivatalos vallási kötelezettségeket is.
A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.
A Führer nagyon vonzódik az antik világhoz. Utálja a kereszténységet, mert minden nemes emberséget megnyomorított. Schopenhauer szerint a kereszténység és a szifilisz tette boldogtalanná és rabszolgává az emberiséget. Micsoda különbség van a jóságos, bölcsen mosolygó Zeusz és a fájdalomteli, megfeszített Krisztus között! Maga az istenfogalom is mennyire nemesebb és emberibb volt az antik népeknél, mint a kereszténységben. Mekkora különbség van egy sötét dóm és egy világos, szabad ég alatt álló antik szentély között!
(Joseph Goebbels: Napló – 1941. április 8.)
Az embereknek, akik istent használják fegyverként, le kéne vágni valamijüket.
A tudományos ész kirekesztette az embert világunkból. Az ember elszigetelten áll a kozmoszban. Már nincs beleszövődve a természetbe, érzelmileg már nem vesz részt a természeti eseményekben, amelyek hajdanában szimbolikus jelentőségűek voltak számára. A mennydörgés már nem Isten hangja, a villám sem az ő bosszúálló ágyúgolyója. A folyóban nem lakozik szellem, a fa nem jelent emberi életet, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyet sem lakja valamilyen nagy démon. A dolgok sem beszélnek már hozzánk, és mi sem beszélünk a dolgokkal úgy, mint kövekkel, forrásokkal, növényekkel vagy állatokkal.
Vajon azért születtek a vallások, hogy olyan istenekkel ajándékozzák meg az embert, akik nem találják őt furcsának?
Az egyházak ügye sürgős, égető kérdés. A vallásosságot le kell választani, mert ellenkező esetben az istenhit is veszélybe kerül. Az istenhitet mindenekelőtt a fiatalságban kell mélyen elültetnünk.
(Joseph Goebbels: Napló – 1936. december 2.)
A politikai vezér számára népének vallási tanai és intézményei mindig érintetleneknek kell lenniük, ellenkező esetben nem szabad politikusnak lennie, hanem feltéve, hogy ehhez a megfelelő adottságokkal rendelkezik legyen reformerré!
Vallási problémákkal mindaddig, míg azok a saját fajunk szokásait és erkölcseit nem ássák alá politikai pártok ne foglalkozzanak, éppen úgy, mint ahogy a vallás sem arra való, hogy politikai bonyodalmakba keveredjék.
Bizonyára akadnak a papok között is olyanok, akik szent hivatásukat politikai becsvágyuk kielégítésének eszközéül használják fel, és politikai harcaik közepette megfeledkeznek arról, hogy ők tulajdonképpen egy magasabb igazság őrzői, de semmi szín alatt sem a hazugság és rágalom képviselői.
A vallásról én semmit se tudok mondani, jót legalábbis nem. Bolondot minden szektában találsz, csalót is a legtöbbjében; miért hinnék olyan misztériumokban, melyeket senki sem ért, csak mert akik írták, összekeverték az elmebajt az Ihlettel, és evangélistának titulálták magukat?
Figyelj oda az emberekre, törődj velük, hogy Jézus rajtad keresztül szerethessen egy meggyötört világot!
A balettban a férfi olyan szűk nadrágot visel, hogy még az is látszik milyen vallású.
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Az imádság nélkülözhetetlen, de imádsággal vagy puszta kézzel nem lehet védekezni a tankok ellen.
A vallás nélkül nem lehet megérteni a kultúrát, a kultúra nélkül nem lehet megérteni a politikát.
A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
