A vallás elválaszt. A hit a fontos. A mélysége, az ereje, a sodrása, az alakulása. A buktatók, a szárazságok, a felismerések, a kételkedések. Akár a szerelemben. A vallás darabokra vágja Istent, mint az erkölcs a szerelmet – szabályok közé szorítja.
Vallás idézetek
Már évekkel korábban rájöttem, hogy az internet által megteremtett szabadság egyik legnagyobb ellensége a szcientológia. A világhálón a rendszer természeténél fogva nincs cenzúra, és ezt Hubbard-akol lakói – mivel saját létük értelmét épp a cenzúrában, a titkolózásban és a pénzért kínált kinyilatkoztatásban látják – nem nézik jó szemmel. Ez az egyház hatalmas manipulációs gépezetet működtet, és bár folyamatosan figyeli őket az FBI, mégis jogi úton és illegális zaklatással üldözi az oknyomozó újságírókat, kilépett szektatagokat és másokat. Vallási tanait aljas módon jogvédett üzleti titokként kezeli. A WikiLeaks megtette azt a szívességet a hatóságoknak, hogy közzétett egy gyűjteményt ezekből a nonszesz elméletekből.
A nagy szentek sugároznak a boldogságtól. Halálos gyötrelmek mélyén is boldogok.
Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek -, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi.
Mi az értelme létezésünknek, és mi értelme egyáltalán az élőlények életének? Erre a kérdésre válaszolni nem egyéb, mint vallásosnak lenni.
Isten által belakott vidék az ember.
A normális viselkedésnek, az emberi mivoltunknak nem attól kellene függnie, hogy milyen Istenben hiszünk, milyen kultúrkörhöz tartozunk. A szeretet szerintem nincsen máshogy a keresztényeknél, a zsidóknál, az araboknál. Egy muszlim anya ugyanúgy szereti a gyermekét, mint egy keresztény vagy zsidó anya. Az alapügyek, amiktől emberek vagyunk, egyformák.
Az igazi hívő ember nem bántja a másikat. Ha elvárom, hogy tiszteletben tartsák a hitemet, akkor nekem is tiszteletben kell tartanom, ha valaki másként gondolkodik. Nem értem, hogy miért nem vagyunk annyira biztosak a saját hitünkben, világképünkben, hogy működjön bennünk a természetes kíváncsiság a másik vallása, hite iránt.
A vallás valójában a lélek pihenője, a remény, a szerencsétlenek mentőkötele. Mennyi szolgálatot tett a kereszténység az emberiségnek! És még mennyivel nagyobb hatalma volna, ha a papjai értenék a dolgukat!
A hit, amely az embert az állati tengődés színvonala fölé emeli, egyúttal létét is biztosítja. Ha megfosztjuk a mai emberiséget a nevelés útján beléoltott vallásos hitbéli, gyakorlati jelentőségében valláserkölcsi alapelveitől anélkül, hogy ezek helyébe velük egyenértékűt helyeznénk, akkor ennek hatása az emberi lét alapjának súlyos megrázkódtatása lesz.
A legnagyobb szigorral ostorozni kell azokat a nyomorult törtetőket, akik számára a vallás csak puszta eszköz és csak arra való, hogy politikai, jobban mondva üzleti céljaikat szolgálja.
A politikusnak nem szabad a vallást esetleges hibái, hanem sokkal inkább annak a meggondolásnak az alapján értékelnie, vajon talál-e nálánál tényleg jobbat, ami azt helyettesíthetné. Mindaddig, amíg ilyen nincs, őrültség és gazság volna azt kiirtani.
Bárki, aki az isteni megvalósulás tudományos módszereit gyakorolja, jóginak tekinthető. Egy jógi lehet nőtlen és lehet házas, vállalhat világi vagy hivatalos vallási kötelezettségeket is.
A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.
A Führer nagyon vonzódik az antik világhoz. Utálja a kereszténységet, mert minden nemes emberséget megnyomorított. Schopenhauer szerint a kereszténység és a szifilisz tette boldogtalanná és rabszolgává az emberiséget. Micsoda különbség van a jóságos, bölcsen mosolygó Zeusz és a fájdalomteli, megfeszített Krisztus között! Maga az istenfogalom is mennyire nemesebb és emberibb volt az antik népeknél, mint a kereszténységben. Mekkora különbség van egy sötét dóm és egy világos, szabad ég alatt álló antik szentély között!
(Joseph Goebbels: Napló – 1941. április 8.)
Az ember hite az ő mennyországa.
Az embereknek, akik istent használják fegyverként, le kéne vágni valamijüket.
A tudományos ész kirekesztette az embert világunkból. Az ember elszigetelten áll a kozmoszban. Már nincs beleszövődve a természetbe, érzelmileg már nem vesz részt a természeti eseményekben, amelyek hajdanában szimbolikus jelentőségűek voltak számára. A mennydörgés már nem Isten hangja, a villám sem az ő bosszúálló ágyúgolyója. A folyóban nem lakozik szellem, a fa nem jelent emberi életet, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyet sem lakja valamilyen nagy démon. A dolgok sem beszélnek már hozzánk, és mi sem beszélünk a dolgokkal úgy, mint kövekkel, forrásokkal, növényekkel vagy állatokkal.
Vajon azért születtek a vallások, hogy olyan istenekkel ajándékozzák meg az embert, akik nem találják őt furcsának?
Az egyházak ügye sürgős, égető kérdés. A vallásosságot le kell választani, mert ellenkező esetben az istenhit is veszélybe kerül. Az istenhitet mindenekelőtt a fiatalságban kell mélyen elültetnünk.
(Joseph Goebbels: Napló – 1936. december 2.)