307 idézet
Nem a párt van a kereszténység ellen, hanem nekünk magunknak kell úgy megnyilatkoznunk, hogy mi vagyunk egyedül az igazi keresztények. Akkor aztán a párt egész dühével a szabotőrök ellen támadhat. A kereszténység a jelszó a csuhások megsemmisítésére, mint egykor a szocializmus jeligéje alatt végezték ki a marxista boncokat.
(Joseph Goebbels: Napló – 144. oldal, 1937)
A legtöbb vallás tanításai szerint Isten felel mindenért, ami ebben a világban létezik, és ami engem illet, teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel. Társteremtőkként azonban nekünk, embereknek kell felelünk azért, AMIT Isten a mi életünkben tesz.
Izsák rabbi arról beszél, hogy amikor megérkezik majd a túlvilágra, nem azt fogják tőle kérdezni, miért nem voltál te nagy Mózes vagy nagy Ábrahám, hanem azt, hogy miért nem voltál te Izsák? Csak azt fogják kérdezni, miért nem voltunk saját magunk? Nem az a lényeg, nagyobbak voltunk-e, mint akik vagyunk. Mindenki kis porszem. Az egyik kicsivel több fényt sugároz, mint a másik, de mégiscsak porszem.
Vallásos család voltunk, az Ótestamentum tiszteletére neveltek bennünket, de nem csak a pokoltűz meg a kénkő számított. Nem, Jézus
könyörületesebb tanításai szintén helyet kaptak szüleink nevelési elveiben.
A Vatikánnal az ember, illetve egy ország nem ápol politikai kapcsolatot, spirituális és lelki kapcsolatot ápol, de nyugodtam mondhatom, hogy a két állam között, a Vatikán és a magyar állam közötti legfontosabb egyetértés éppen a családok tekintetében alakult ki.
A magyar történelem logikájából az következik, hogy Magyarország megkülönböztetett módon tekintsen a kereszténység központjára, a Vatikánra és a Szentatyára.
A vallások, és azon belül ki-ki a saját személyiségének, beállítottságának, korának, gondolkozásmódjának, temperamentumának, tapasztalatainak, érzéseinek, szocializálódásának a függvényében annyit hasít ki belőle, amennyit tud, annyit fogad el, és úgy él ezzel – amennyit képes.
A hit nem azonos a vallással. A vallásban lehet hit, de a vallás inkább csak bizonyos keretek, szabályok közötti gondolkodást, érzést jelent. Vallásosnak lenni azt jelenti: megpróbálni egy adott kereten belül gondolkodni, hinni, a szabályokat betartani.
Az univerzum, ahol lakunk, amelynek egy parcellája vagyunk, nem más, mint az isteni Szeretet által Isten és Isten közé vetett távolság, distancia.
Kamaszként Taizében voltam egy keresztény táborban. A búcsúestén a tábort vezető atya odalépett hozzám, és megáldott. Mintha akkor egy üvegbúra szétrobbant volna körülöttem, abban a pillanatban minden megváltozott. Szeretem azt gondolni, hogy azóta tudok jót alkotni, azóta lettem én sikeres ember. Egyszer egy nehéz helyzetben megismétlődött ugyanez, egy pap odalépett hozzám, és megáldott. Mintha odafönt tudnák, mikor fogy el a munícióm.
Nagyon spirituális embernek tartom magam. Nem vallásosnak – bár zsidó családban nőttem fel és nagyon szeretem a törzsemet.
Nem gondolom, hogy egyáltalán felmerülhet kérdésként: vajon működnek-e az imák?
Ahová nagy számban érkeznek muzulmánok, ott a világ húsz éven belül teljesen meg fog változni, ez a változás nem gyorsan zajlik, hanem nap mint nap, kis lépésekben. Tudja: ahogyan a békát főzik.
A kereszténységből kinőtt civilizáció és az iszlámból származó civilizáció nem illik össze, nem tudnak vegyülni, csak egymás mellett léteznek. Így van ez a Közel-Keleten és Európában is. A világról alkotott felfogás oly mértékben különbözik, hogy az párhuzamos világokhoz vezet. Ez nem politikai kérdés, hanem az élet realitása.
A kereszténység súlypontja kicsúszott Európából. A világ más kontinensein erősebb hitre alapozott életekkel találkozhatunk, mint Európában.
Nem tudom, hogy mi szűnik meg előbb, a Rock and Roll, vagy a kereszténység
A normális keresztények mindig megzavarnak. Sokkal inkább, mint a néhány dogmát bemagoló, és keresztkérdéseknél átszellemült jézusozásra váltó nyáj, vagy az Isten nevében ökölrázó, zászlóégető pszichopaták. Ezek ugyanis szemmel láthatóan vitaképtelenek. Nem hoznak zavarba.
A Xenu-mese megmosolyogtató blődség, na de Mózes vagy Mária sztorija se komolyabb, ha szó szerint kell venni.
Az általános természetes valláshoz voltaképp nem kell hit, hiszen mindenkiben önként tolakszik fel a meggyőződés, hogy a természet mögött s mintegy abban megnyilvánulva, egy mindent létrehozó, rendező és irányító valaki rejtőzik.
