Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.
Vallás idézetek
Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.
Keresztény vagyok és Krisztus követője. Komolyan veszem, hogy az embertársaimat – az ellenséget is – szeretni kell.
A keresztények közt, akárcsak köztünk, oly leküzdhetetlen makacssággal ragaszkodnak vallásukhoz, hogy az már egyenesen hóbort.
Az emberek végeláthatatlan vitákat folytatnak a vallásról; de mintha ugyanakkor azon is tusakodnának, ki tartja meg legkevésbé a vallását.
Elismerem, a történelem tele van vallásháborúkkal; de vigyázzunk: nem a vallások sokfélesége okozta a háborúkat, hanem a magát uralkodónak tartó vallás türelmetlensége.
A morálok és vallások a legfőbb eszközök arra, hogy az emberből azt alakítsunk, akit csak akarunk.
A papok és vallások cáfolatának módja mindig csak a következő: ki kell mutatni nekik, hogy tévedéseik már nem hasznosak – hogy többet ártanak, röviden, „erőbizonyítékuk” már nem áll meg a lábán.
Az egyház pontosan az, ami ellen Jézus prédikált és harcolni tanította tanítványait.
Eleddig minden keresztény stílusú „igazság”, minden „jóság”, minden „szentség”, minden „isteniség” a lehető legnagyobb veszélynek bizonyult – az emberiség még most is ki van téve annak a veszélynek, hogy egy életellenes eszmény tönkreteszi.
Egy vallásalapító lehet jelentéktelen – csak egy gyufaszál, semmi más!
Nincs vallásom. Csak az a természetes érzés, amit másnak is éreznie kellene.
Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.
Manapság nincs annyi idejük az embereknek, mint hajdanában volt, arra, hogy betükkel foglalkozzanak. Régente voltak nyugodt vasárnapjaik. Az istenimádás változott az idővel. Ma azok, akik mások lelkével törődnek, nagy jövedelmet szereznek foglalkozásukból.
Mi jó van a vallásban, ha a szerencsétlenség idején erőtlen? Gondoljon arra, mennyi földrengés és vízözön, háború és tűzvész sújtotta már az embereket.
Két évezrede az Isten még annyira közel volt, hogy amikor Jézus belenézett egy másik ember szemébe, és azt mondta, „kövess”, annak a jelenlétnek, annak a pillantásnak olyan mélysége és súlya, akkora ereje volt, hogy az az ember képes volt gondolkodás nélkül otthagyni mindent, és követni Jézust, mert ott volt az Isten velük és közöttük. Annyival spirituálisabb volt az akkori ember, hogy egy ilyen élmény átütő lehetett.
Az európai társadalom és a kereszténység foglalkozik a végzettel, ugyanakkor árnyalja is azt a megváltás lehetőségéről beszélve. De hogy magadat váltod-e meg vagy megválthat egy külső erő is, arra a válasz kultúránkként változik.
Ha a kereszténység a bort, az iszlám kávét, a buddhizmus minden bizonnyal a teát jelenti.
Azt is mondhatnánk, hogy ha a vallás az emberek ópiuma, akkor a hinduk belülről lövik be magukat.