Várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.
Hallottam egy bizonyos tengeri kígyóról, amely igen szokatlan módszerrel ejti el áldozatát. Fekszik lenn, a tenger fenekén, mintha sérült lenne. Aztán odajönnek az ellenségei, de ő mégis nyugodtan fekszik tovább. Aztán az ellenségei kicsiket harapnak belé, de ő ennek ellenére mozdulatlan marad.
Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel – türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el.
Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.
Amikor arra van szükség, ne siesd el a dolgokat. De amikor kell, akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. A lényeg, hogy ezt a kettőt soha ne keverd össze.
A türelem rózsát terem.
Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka.
Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.
