267 idézet
A pápaszem tüntetően tanúsítja, hogy aki hordja, avatott minden tudományban, és mélységesen mély olvasmányokba temetkezik, olyannyira, hogy meggyöngült tőle a látása; minden orr, melyet pápaszem ékesít vagy terhel, feltétlenül tudós orrnak minősíthető.
Az emberi tudás minden irányban beláthatatlan, s annak, ami egyáltalában méltó a megismerésre, az egyes ember az ezredrészét sem tudhatja.
Az ész (…) az, ami képesíti az embert, hogy ne csupán a jelenben éljen, mint az állat, hanem a múltat és a jövőt is áttekintse és átgondolja. Ebből származik elővigyázata, gondja és gyakori szorongása.
A tudásnak és bölcsességnek önmagában semmiféle értéke nincs; amint a jóságnak sincs: először mindig célra van szükség, ahonnan nézve e tulajdonságok értékesnek vagy értéktelennek bizonyulna.
Emberileg roppant nagy dolog bevallani, hogy „nem tudom”, hogy tudatlanságot engedhetek meg magamnak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Beleadhatjuk-e a tudásunkat, tőkénket az új találmányokba… amíg a társadalom olyan nemzedékeket nem nevelt fel, amely használni is tudja őket?
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!
Háttal álltam a világossághoz, arccal a megvilágított tárgyakhoz, természetes, hogy így arcom, mely a megvilágított dolgokat szemlélte, világosságot nem kaphatott.
A tudás már a miénk. Aki nagyon igyekszik megszerezni, gyanús, mert mintha éppen szabadulni igyekezne tőle.
Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.
– A tudás hatalom – jelentette ki Mr. Hinchcliff.
– De boldogság-e?
Az ismeret ma mindenkit magányos
toronyba zár, ahol a téboly szálldos,
hol nem lelünk hitet, harmóniát,
gyógyszert a halál és a jövő ellen,
sem vigaszt. Mentől többet tud az ember,
annál kétségbeejtőbb a világ.
Azt mondják, amikor egy tanult ember meghal, az olyan, mint amikor egy könyvtár leég.
Az általános képzettség és a különleges szakképzettség között éles ellentétnek kell fennállania. Minthogy az utóbbi éppen manapság mindinkább a pénz szolgájává alacsonyodik le, legalább az ideális szemléletű általános műveltségnek kell ellensúlyként fennmaradnia.
Látjuk a halottakat álmainkban, és élőnek hisszük őket, de közben tudjuk, hogy meghaltak. Ez az álombéli agyműködés nem logikus, de vajon nincs-e valami sajátos logikája? Vannak dolgok, amelyek meghaladják az értelmet. Hogyan foghatjuk fel a másodperc ezredmilliomod részét? Mégis léteznie kell a matematika alapelvei értelmében.
Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal. Ritkán osztják meg másokkal; a könyveik számára tartogatják.
