A nép a maga nagy többségében annyira nőies gondolkodású, hogy sokkal inkább befolyásolják gondolkodásmódját és ténykedését az érzelmi benyomások, mint a hideg értelem.
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza, és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül mígnem végleg elmarad.
Minél kisebb a tudományos tehertétel és minél inkább a tömeg érzelméhez szól a propaganda, annál átütőbb az eredmény.
Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. Ha tehát a propaganda a háborúban való kitartás fokozását célozza, és éppen ezért az egész népre irányul, a túlságosan magas szellemi előfeltételek kerülésére a legnagyobb gondot kell fordítani.
Minden propagandának népszerűnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni.
A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre stb. való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön.
Minden emberi közösség első alapja: a fajfenntartás ösztöne. Éppen ezért az állam népi szervezet és nem gazdasági intézmény.
A fogyasztói világban az egyes emberek vagy intézmények partikuláris érdekei mentén privát erkölcsök helyettesítik az össztársadalmit.
Korunk tragikus létélménye, hogy felmorzsolódtak azok az értékek, amelyek az élet biztonságát és kereteit nyújthatnák. Nincs, ami szívet melengető, maradéktalan örömöt szerezhetne. A mindennapi élet lélektelen, elgépiesedett, érzelemszegény, boldogsághiányos, önreflektív tudatosság nélküli, reménytelen, célját-értelmét illetően kiüresedett. Az életgyakorlat robotalizálódott, a munkára fordítandó idő felfalja a magánéleti időt.
Jaj annak, akit idealizálnak, mert előbb-utóbb lepottyan a trónról, és amilyen magasan volt, olyan mélyre zuhan.
Számomra Amerika az indiánokat jelenti. Ők már itt voltak, ez az ő országuk, és a fehér emberek nem többek birtokháborítoknál. Minden különösebb ok nélkül, csak azért, hogy pénzt csináljunk, házakat vegyünk, főiskolára küldjük a gyerekeinket meg ilyen szarságok miatt tönkretettük ennek az országnak a természeti kincseit. Amerika számomra az indiánokat jelenti, és kész. Egész egyszerűen nem izgat más, se a szakszervezetek, se a filmek, se Greta Garbo, se a Wall Street, se a slágerek, se New York zenés színházainak a világa sem pedig a Los Angeles Dodgers baseball csapat meccsei. Mindez szart se jelent nekem.
Mintha az egész vilgának ez lenne a rögeszméje: azt tanítják, hogy amikor felkelsz reggel, és elmész hazulról, le kell lomboznod valakit. Végigmész az utcán, és hacsak nem lomboztál le valakit, ne is menjél haza. Az egész világ egy nagy cirkusz.
Nagyon fontos azt is hangsúlyozni, hogy milyen komoly gondot okozott apámnak a faji kérdés. Félig cherokee indián lévén neki magának is sokszor kellett szembesülnie a faji megkülönböztetéssel. Mégis szörnyen dühítette, hogy a második világháború miatt addig szinte tisztán fehér közösségünkben megjelentek a feketék. […]
[…] Talán van igazság abban a mondásban, miszerint a faji megkülönböztetés áldozatai hajlanak leginkább arra, hogy másokkal szemben ilyen diszkriminációt alkalmaznak, ha a körülmények ezt lehetővé teszik.
A kezdetektől azt tanítják nekünk, hogy támogassuk a bennünket kizsákmányolókat és szerintem itt az ideje változtatni a dolgokon.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély.