Kényes egyensúlyt kell kialakítanunk két, egymásnak ellentmondó igény között: az elénk tárt hipotéziseket minél szkeptikusabban meg kell vizsgálnunk, ugyanakkor nyitottan kell fogadnunk az új gondolatokat. Ha csak szkeptikusak vagyunk, nem jutnak el hozzánk az új gondolatok. Soha nem ismerünk meg új dolgokat. Bogaras öregemberré válunk, akinek szent meggyőződése, hogy a világon eluralkodott a butaság. (Ezt természetesen adatok is alátámasztják.) Ha viszont a naivságig nyitottak vagyunk, és a szkeptikus érzék szikrája sincs meg bennünk, akkor nem tudjuk megkülönböztetni a hasznos gondolatokat az érdektelenektől. Ha minden gondolat egyformán érvényes a szemünkben, akkor nem tudunk dönteni, mert meglátásom szerint abban az esetben egyik gondolat sem érvényes.
A zűrzavar és a csalás hatalmas óceánjában az igazság egy-egy szalmaszálának felismerése nagy figyelmet, odaadást és elszántságot igényel. De ha nem vagyunk készek rá, hogy ezeket a fárasztó gondolkodási műveleteket állandóan gyakoroljuk, nem leszünk eredményesek az előttünk álló komolyabb problémák megoldásában sem, balek országgá válhatunk egy balek világban, ahol az első utunkba eső sarlatán zsákmányul ejt.
Felkészültem a paranormális képességek valódi demonstrációjára, csupán rendkívül valószínűtlennek tartom. Másképpen kifejezve, már 35 éve ülök a kémény mellett és minden jel arra mutat, hogy a Mikulás bácsi megjelenése december 24-én (vagy az év bármely más napján) valószínűtlen. Másrészről, ha egy piros ruhás kövér apóka december 24-én valóban bejön a kéményen keresztül, akkor átadom neki a kért ajándékok listáját és elmondom, hogy jó kisfiú voltam!
Nem fordulhat elő, hogy Isten azt várja inkább tőlünk, hogy a saját problémáink megoldásával törődjünk? Nem hiszem, hogy azt kívánná, életünket úgy éljük le, hogy mindig tőle függjünk, mindig az ő segítségét kérjük, közben magunk semmit sem teszünk sorsunk jobbításáért.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
A globális felmelegedés elméletét a kínaiak találták ki, a kínai érdekek megvédésére. A céljuk, hogy ne lehessen versenyképes az amerikai ipari gyártás.
Évek óta nem volt ilyen hideg, az NBC épp most nevezte el ezt a Nagy Fagynak. És az országunk még mindig költ erre a globális felmelegedés nevű átverésre?
Ha nem törődünk vele, hogy valami igaz vagy hamis, mert enélkül is jól érezzük magunkat, ez éppen olyan elítélendő, mint ha nem érdekel, honnan származik a pénzünk, csak legyen belőle elég.
Amikor az emberek készek voltak megkérdőjelezni a vallásnak azt a tanítását, hogy a Föld az univerzum középpontja, miért kellett volna továbbra is elhinniük a vallási vezetőknek, hogy az uralkodók Isten felkentjei?
Az egyik kedvenc rajzfilmemben az átverésre kiszemelt gyanútlan áldozat jóshoz fordul, aki – miután gondosan tanulmányozta a tenyerét, – aggodalmasan közli vele: „Ön rendkívül hiszékeny”.
Az emberi értelem jellemző és szakadatlan hibája, hogy jobban izgatja a megerősítés, mint a cáfolat.
Ha valaki mindjárt kezdetben bizonyosságot akar, kétségek közt fogja végezni. De ha mérsékli magát, és a kételyekkel kezdi, akkor el fog jutni a bizonyosságig.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
A túl korán felébresztett, és úgyszólván azonnal tévútra csábított kritikai szellem nem csak azt öli el, amit kritikusan szemügyre veszünk, hanem gyilkolja a szemrevételező belső erőit is.