A szeretet azzal mérhető, hogy valaki méricskélés nélkül szeret-e.
Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.
Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.
Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.
Akit szeretünk, azt ismerjük, de nem tudjuk és nem is akarjuk tudni a titkait. A szeretet nem ismer nyomozást.
Aki lemond a világról, már tud szeretni minden embert, mert hiszen mindőjük világáról lemond. Ezért kezdi sejteni, milyen is az ember igazi lénye, és ez másként nem megy, csak szeretettel, feltéve, hogy az illető egyenrangú vele.
Mindig komolyan vettem, hogy hogyan lehet szépen és jól élni, és örökké azt kerestem, mi az, ami még hiányzik az életemből. A hosszú évek során rájöttem, hogy tényleg a szeretet a legfontosabb, és ezt nemcsak a személyes kapcsolatokra értem, hanem az egész világhoz való hozzáállásra.
A nagybátyám tudós volt, de hitt a szeretet létezésében, merthogy az természetes jelenség. Hitte, hogy a szeretet túlélheti a halált.
Nem azért szeretünk valamit, mert szeretetre méltó, hanem azért szeretetre méltó, mert szeretjük. A szülők így szeretik gyereküket, mielőtt még ismernék, mielőtt az szeretné őket, és bármi történjék, és bármivé váljék is.
Ha megtanulnánk végre leküzdeni a bőrszínnel kapcsolatos kicsinyes különbségtételeket, és ehelyett a szeretetre figyelnénk, amely igaz lényünk belsejéből fakad, akkor sokkal boldogabban élhetnénk.
Megértettem, hogy az igaz szeretet és megértés mindent egyenrangúvá változtat. Ilyen a Mennyország.
Minden ember alapvető vágya, hogy szeressék és elfogadják, hogy része legyen egy olyan emberi közösségnek, ahol otthonra talál.
Még a szeretet sem tud változtatni a dolgokon. Túl szép lenne, hogy ha elég lenne szeretetben élni ahhoz, hogy a világ összes baja megoldódjon, és a szeretteink boldogok legyenek.
Borzasztóan vágyom rá, hogy vagy engem szeressenek, vagy én szerethessek. Ha választani kell, akkor inkább az utóbbit választom, hogy én szerethessek. Csakhogy az én szeretetem senkinek sem kell.
Két dolog vezérel, a pénz és a szeretet. Ez a kettő. Úgy vagyok, hogy a pénz, az kell a mindennapokhoz, és ha az megvan, akkor megpróbálom a szeretetet valahogy megfogni vagy elkapni, vagy legalábbis valamilyen kölcsönhatásba kerülni vele.
Nekem eddig ritkán mondták, hogy szeretnek, de ha mondták, akkor se hittem el.