Az emberek nem szeretteik gyászába halnak bele. Sokkal inkább abba, hogy sosem tapasztalhatták meg az igazi, mély szeretetet.
Jól nézz a tükörbe, és szenvedj még,
lelkem úgy kíván szeretni, mint a tiéd.
Mindenki szorítja a félelmét,
de a könnyebb út visz az őrület felé.
Szeresd az állatokat, szeress minden növényt és minden dolgot! Ha mindent szeretsz, úgy Isten titka minden dologban megnyilvánul számodra, s végül az egész világot át fogja ölelni szereteted.
Tudod te, mi az a galambnyakék? Nyilván láttál már olyan galambot, aminek a nyaka körül olyan pirosas tollkarika van. Az a madár, amelyik már ilyen ékes tollakkal büszkélkedik, más galambot többé sosem szerethet, de mint tudjuk, a sok szeretet bizony gyilkos is lehet, ami náluk ugyanúgy igaz, mint az embereknél. Csak a galambok túláradó szeretetük jeléül egymás gigáját csipkedik. Ezért is hívják azt a piros tollkarikát galambnyakéknek.
Aki a másiknak a szívében helyet kapott, az nem lehet foglya saját börtönének.
Óh, higgyétek nekem: a szív, kedv, szeretet nélkül készült étel is olyan, mint aki készítette. S ezt a szeretetet, ezt a kedvet, ezt a szívet szeretném belopni, becsempészni mindenkibe, aki kis vagy nagy konyhán, szegényen vagy gazdagon, szerény fazékban vagy ragyogó üstben, spirituszon, gázon vagy egyéb tűzhelyen, olcsó anyagból vagy legdrágábból süt-főz családjának, vendégeinek, vagy idegeneknek az örömére és gyönyörűségére…
A kedvesség és a szeretet az egyik legfontosabb dolog az életben, és nagyon becses kincs. Igyekezz, hogy soha ne bántsd meg azokat, akiket szeretsz! Mindnyájan követünk el hibákat – néha szörnyűeket -, de légy azon, hogy soha ne bánts meg senkit önző okokból!
Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember. Van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.
Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot… és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
A szüleim népes családjában hosszú évekig én voltam az egyetlen gyerek. Nagyon szerettek engem, vigyáztak rám. Úgy látszik, eleget kaptam tőlük szeretetből, hogy az életem végéig kitartson, és adjak belőle másoknak is.
A szeretetben meg kell lennie az erőnek, hogy önnön bizonyosságát megtalálja. Attól kezdve már nemcsak vonzódik: maga is vonzani kezd.
Minden emberi kapcsolatban ott van a fájdalom, és… két ember között, még ha nagyon erős szálak fűzik is össze őket, akkor is megmarad egy kis távolság, amelyet csak a szeretet tud áthidalni, de annak is minden pillanatban meg kell küzdenie ezért.
Szeretek találkozni azokkal az emberekkel, akik eljönnek megnézni egy koncertemet és szeretik a zenémet.
Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki csinál valamit, azt akkor tudja jól és eredményesen csinálni, ha szeretetből és szívvel-lélekkel csinálja.
A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Téged.
A szeretet boldogságában nem érzünk félelmet vagy rettegést, nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.
